Ki az aki már bérelt szobát egy albérletben?

Jópár év volt. Az elején félszobám volt, brrr.

Mindenütt mások voltak a lakótársak. Volt, aki folyton brutálisan felnyomta a fűtést és már olyan rémálmaim voltak, hogy a gatyám rámegy a rezsire.

Volt, aki nem értette, minek havat lapátolni a sajnálatos módon sarkon levő háznál, de nem zavartattam magam, ellapátoltam az egészet.

Egyszer pedig egy srác a csíre hivatkozva megkért, hogy mindig hajtsam le a wc tetejét.

Amúgy nő vagyok, ami semmit nem számít, de így egy fokkal még humorosabbak egyes mozzanatok.

Még olyan is volt, hogy a srác beköltöztette a barátnőjét, aki nem fizetett, de sok pluszt nem jelentett s nem érdekelt, akkor már nem voltam annyira csóró, mint a fűtésesnél.

Ezt leszámítva semmi gondom nem volt velük és mással sem.

Sokféle ember van, nyilván a lakótársak is milliófélék.

9 évig laktam társbérletben, mert sosem volt annyi fizetésem, hogy önállóan béreljek egy garzont.

Kb. évente költöztem, vagy cserélődtek mellőlem a bérlőtársak, tehát sok időm nem volt megszokni egy helyen sem.

A legrosszabb időszak az volt, amikor háromszobásban két másik vadidegennel voltam. Az egyik egész vasárnapra befoglalta a konyhát, mert ő marhahúslevest főzött hat órán keresztül, utána meg rántott húst, aztán még sütit is sütött - persze nem kínálta meg a lakótársakat.

A másik rendszeresen késő éjszaka mosott - nem volt mosógépünk, kézzel - és a kézi centrifugával zörgött. Állandóan ott volt az ötvenöt éves pasija, aki egy szál alsógatyában flangált a lakásban, és mindig rám nyitott a fürdőben.

Egyszer laktam egy meleg fiúval, aki tünemény volt. Sajnos csak nyolc hónapig, mert utána ő összeköltözött a párjával.

Volt egy lány lakótársam is egy évig, aki nagyon kínosan spórolós volt, voltak vitáink a fürdőszobaidő hosszúságáról és a telefonszámláról, de összességében én nagyon megkedveltem őt, de sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot.

Laktam együtt lánnyal, akiről nem tudtam, hogy miből él, mert állandóan otthon volt, puccos kajákkal volt tele a hűtő, viszont éjjelente és hétvégére néha eltűnt.

Egy másik lakótársam vidékről költözött fel Pestre, és hónapokig nem volt állása, a szülei támogatták a lakbérrel, de kajára már nem futotta neki - és néha hetekig pecsenyezsírt evett kenyérrel és hagymával, amit az anyja hozott neki.

Én egy éve lakom úgynevezett SharedHouse-ban.

Másabb a szimpla szoba/lakásbérléstől, de nem nevezhető társbérletnek sem igazából. Nem nagyon lehet magyar szót találni rá.

Egy nagy családi ház. Alsó szinten van a tulaj. Felső szint van kiadva. Belül nem lehet felmenni. Házon kívül van a lépcső. A felső szinten van egy óriási közös tér (nappali, amerikai konyhával), egy fürdőszoba, és 3 egész méretes szoba. Kettesével lakunk a szobákban.

5 nővel lakom együtt, vegyes korúak és foglalkozásúak, van aki még tanuló. Én egy 19 éves férfi vagyok.

Egész jól megvagyunk. A SharedHouse-ok egyik alapszabálya, hogy mindenkinek megvan a joga a magánügyekre (értelemszerűen), de egy új lakónak maximum 2 hónapja van mindenkivel barátságba kerülni. 2 hónap után a többi lakó megadott szempontok alapján kitölt egy táblázatot/kérdőívet az új lakóról és odaadja a tulajnak. Ha megfelelő az értékelés, az új lakó maradhat.

Ez csak az új emberre vonatkozik. Azon felül, minden szombat este tartunk egy kupaktanácsot a nappaliban. Mindenkinek mindenkiről írnia kell 1 zavaró dolgot (ha van) és utána hangosan közösen megbeszéljük.

Vasárnaponként közösen takarítunk. A 2-2 ember a saját szobáját. Közös helységeket közösen. Az erkélyt, ami elég nagy, minden héten az egyik szoba (tehát 2 ember) takarítja. A fürdőszobát minden héten más ember. A fürdőszoba egy embernek elvisz elég sok időt és energiát, így az az ember nem kell segítsen a közös helységekben. Természetesen úgy van megoldva, hogy a fürdőszobát takarító személy ne a két erkélyt takarító közül kerüljön ki.

Az étkezéseket teljesen magunknak oldjuk meg, de esténként és hétvégente mindig úgy készülünk, hogy együtt eszünk, aztán ha valakinek dolga van, akkor kimarad. Elég ritka hogy valaki nincs jelen. Általában mindenki próbál ott lenni a közös kajáknál.

A SharedHouse-oknak az egyik legeslegfontosabb alapszabálya a következő (a megfogalmazást itt gyakorin lestem el, mert jól leírja): A cél nem az egymás mellett élés, hanem az együttélés. És itt a lényeg! A SharedHouse-ban (legalábbis nálunk) ezért van a 2 hónap próbaidő. Aki nem tud a többiekkel rövid idő alatt összebarátkozni, annak a közösségi életmód nem való! Nekem egy külön erős tesztem volt, mert nálam azt is nézték, hogy mennyire vagyok "veszélyes" rájuk nőkre, mint beköltöző hímnemű.

Úgy kell tekinteni egymásra, mint a családra. Ha valaki annyira beteg, vagy valami olyan problémája van, akkor igenis, legalább egyvalaki kivesz szabadságot, vagy ő is beteget jelent. Sokszor közösen utazunk el. Jópárszor volt már olyan, hogy közösen mentünk valakinek a rokonaihoz vidékre.

Tehát a lényeg, hogy ne csak egy helyen egymás mellett éljünk, hanem együtt és egymásért!

19/F (Lassan 4 éve lakom ott, akkor 4 nő volt csak, az 5. egy évvel utánam jött)

#6:

Azért ez már egy kicsit túlzás. Főleg, hogy egymás rokonaihoz is eljárkáltok. Mint valami mormonokhoz hasonló elborult vallás. :-/

#7: Miért? Nem kötelező. Aki nem akar nem megy. Azonban ha már barátok vagyunk, miért ne mennénk? Az egyik egyetemista lány szülei Villány közelében egy szőlőültetvény tulajdonosai, akik az egyik pincészetnek termesztik a szőlőt. Ősszel a legnagyobb szüretnél a lány mindig hazamegy segíteni. Miért ne mennénk vele? Tudjuk, hogy kell nekik a segítség, 3-an kevesek hozzá, illetve nekünk is jó kikapcsolódási lehetőség.

Van egy 34 éves cipőtervező lakótársunk is. Neki a nővére és annak férje a Bükki Nemzeti Park mellett vezetnek egy szállót. Nyaranta le szoktunk menni egy hétvégére. Mi ingyen hétvégézhetünk egy friss hegyi környezetben Budapest belvárosa után, ők pedig jól járnak, mert azon a hétvégén besegítünk a dolgokba (takarítás, főzés, pincérkedés, stb).

A te szótáradban nem létezik a felszínességmentes, mély jóbarátság? (A hangsúly a mélyen van)

6-os voltam

#9

Bocs, elég sok kérdésre válaszoltam, így ez elveszett kicsit, most nézegettem csak vissza.

Azért szeretném tudni, hogy mit értettél ez alatt?

Ki beszélt itt arról, hogy más igényeihez alakítod a napirended? Én ilyet egy szóval sem mondtam.

Tán a beteggondozásra mondtad? Szerinted a másiknak az az szándékos igénye, hogy betegen feküdjön? Ugyanis segíteni egy beteg embernek akivel együtt él valaki, az nem a beteg igénye, hanem a gondozó felajánlása, valamint józan esze.

Vagy arra írtad, hogy segítünk egymásnak? Az olyan vészes, és feláldozó napirend átírás, hogy 2 hónapra előre megbeszélitek, hogy egy hétvégére lementek egy üdülőhelyre ingyen, cserébe egy kis besegítésért?

Valamint miért csicskultam volna be?

A csicskuláshoz 2 fontos dolog kellene, ami nélkül nem érvényes:

1. Az "A" személy tekintse "B" személyt abszolút magasabb rendűnek!

2. "B" személy ezt kényszerítéssel érje el!

Enélkül a kettő nélkül ez nem igaz. Ránk pedig egyik sem igaz.

Egyikünk sem tekinti feljebbvalónak a másikat. Mindannyian egyenlőek vagyunk a házban. Valamint senki nem kényszerít senkit semmire.

Minden egymásért elkövetett tett, kérdés, szépen kérés, felajánlás, vagy józan paraszti ész eredménye. Mindkét irányba! A csajok is legalább annyit megtesznek az én irányomba, mint én az övékbe!

Fél éve az egyik szobába vettek egy emeletes ágyat, mert úgy jobban elférnek. Kérés, kérdezés nélkül, meglepetésből összeraktam nekik amíg nem voltak itthon (én épp azon a héten voltam szabadságon), mert miért ne.

Vártam érte cserébe valamit? Nem. Ők akarták, hogy megcsináljam? Nem. Ajánlottak cserébe valamit? Igen. Elfogadtam? El.

Az ágy összerakásáért cserébe (hagyományos mesterember neveltetésű vagyok, kb. 2 óra könnyű munka volt) a lányok átvállalták az én következő erkély takarítási körömet. Ami ráadásul az övék után jött, ők így 2x egymás után csinálták.

A felső ágyon alvó lány a két ünnep között kicsit vehemensebb volt a barátjával, leszakadt az ágy. Megcsináltam következő nap, de akkor megkért rá. Mit kaptam cserébe? A lány kivett egy nap szabadságot, és amíg nem voltam otthon, tökéletesre kikupálta a pincegarázst, ami gyakorlatilag a műhelyem, és folyton gondban voltam, hogy nem tudok rendszert tartani, mert túl sok a dolog. Ráadásul miközben pakolt, végigszántotta a kézfejét a fiókvezető sínekkel, amik az asztal széléről leestek és utánuk kapott.

Szóval önszántából egy teljes napját a műhelyemre áldozta, valamint egy maradandó sebet is szerzett, csak mert 1 óra alatt megjavítottam az ágyát!

Hát ha nálad az, hogy legalább annyit, vagy többet kapsz vissza mint amennyit adsz; becsicskulást jelent, akkor nem nálam van a gond.

6/8 vagyok.