Ti megbántátok, hogy eltartási v. életjáradéki szerződést kötöttetek idős hölggyel?

Nincs az a pénz, vagyon, amiért újra belemennék bármilyen anyagiakon múló kapcsolatba.

Egy rokonunk Pestről költözött falura, ránk íratta a házát, mondván, majd gondoskodunk róluk. Az addigi jó kapcsolatnak egy-kettőre vége lett, nem tudták megszokni a falut, hogy 20 km-re kell járni nagyobb bevásárlásra, nem lehet kapni azokat a dolgokat, amit Pesten.

Nem létfontosságú dolgok voltak, csak fenetudja milyen márkák,amikhez ragaszkodtak (volna).

Mi döntöttük őket a nyomorba, nélkülözésbe (!) mert be kellett érniük holmi tescós vackokkal.

Haláluk után volt meglepetésünk, nem kevés adósságot hagytak ránk. Részletre vásárolt, megrendelt vackok.

Nincs az a pénz, amiért újra kezdeném. Szerettem őket, de ez elmúlt....

Mi nem mennénk ilyenbe bele, kettő példa ismeröseim körébe.

Néninek van családja, gazdag is, ismerős megkötötte vele a szerződést majd 10 év szívás után lett egy háza amit nem rég eladott és vett új autót.

Másik, néni szintén gazdag családja nem ismert, szerződés megkötve, 4 év totális szívás ( pl. pelenkázás, ottalvás, hiszti) aztán halála elött 1 héttel a néni felmondta a szerződést aztán minden az államé lett.

Jó dolognak hangzik, általában gusztustalan módon végződik az ilyen...

Idegennel soha semmit.