Miért nincs az életből egy kikapcs gomb?

Egyébként idősebb barátommal (én 32 vagyok ő 65) beszélgettünk a minap erről. Ő azt mondta, hogy Isten ezt jól intézte el, mert az ember 60-70 évesen amikor már a biológia szerint közel a halál közel sem ragaszkodik az élethez, úgy mint fiatalon . Úgy van vele, hogy szép volt, jó volt, és ha ennyi volt, akkor ennyi volt. Nem retteg közel sem úgy a haláltól mint fiatalon. Na most szerintem ez így is van, az ember egyre inkább megismeri a rosszat a világban, ahogy idősödik egyre inkább kitapasztalja a rosszat. Betegségek, fájdalom, öregedés, szeretteink elvesztése, gyász, csalódás a világban, az emberekben, az életben, önmagunkban, másokban. Milyen rózsaszínnek szépnek làtod az életet gyerekként, nagyon fiatalon, aztán egyre rosszabbnak. Én is már annyi pofont kaptam az életben, hogy az valami elképesztő. Súlyos betegségekkel együtt élni, megküzdeni, családtagjaid szenvedését, leèpülésèt, halálàt végignézni, ezzel járó gyász, emberekben való nagy nagy csalódások. Fiatalon ez még sokkal jobb volt, mert akkor ezeken még nem kellett végigmenni. Meg tudom érteni, hogy a kétszer annyi idős barátom mit érez, hogy elege van. Ha én ezeken végigmentem már 32 évesen, akkor neki 65 évesen mennyi mennyi rossz dolgon kellett már végigmennie. Úgy tűnik, hogy az élet egyre rosszabb, minél többet élünk, annál rosszabb.

Egyet értek az utolsóval. Minnél öregebbek bölcsebbek leszünk, annál jobban látjuk borúsnak a világot. Én 52 évesen megtapasztaltam sokmindent, és igen én is félek a haláltól, mint bárki más, de nem kapcsolnám ki magam. Erre csak istennek van joga. Viszont egyetértek azzal is, hogy az aktív eutanázia alkalmazása időszerű a világunkba. Miért hadjuk szenvedni a szerettünket, amikor a házikedvenceinket se hadjuk. Ez a világ nagyon rosszfelé halad, de ez az emberek szabad akaratának köszönhető. Minden az ember (homoszapiensz) döntése. Remélem a következő világomba jót és szépet fogok tapasztalni.

Ja és 60 év bőven elég élni egy embernek. A tudománynak nem az èletet kell a végtelensègig meghosszabbítani, hanem azt kell elérni, hogy az aktív évek ne szenvedéssel és betegségekkel legyenek tele, hanem jó életminőségben éljük le.

Mert szenvedésre vagyunk ítélve...