Hogyan éljem túl egy ilyen helyen még 1,5 évig?

Külföldön élek, itt még nyitva vannak az iskolák. 16 vagyok. Nincsenek barátaim, kiközösítettek, csúfoltak, és most már nem is igénylem senkinek sem a barátságát, mert megszoktam, hogy mindig egyedül vagyok, és szociális fóbiám van, akkor érzem jól magam ha egyedül vagyok. Vannak ilyen segédtanárok, akik nem tanárok csak a problémásokkal foglalkoznak akiknek nem megy a tanulás: autisták, diszlexiások...

Nekem nincs semmi ilyen bajom, de őket szoktam megkérdezni ha valamit nem tudok a sulival kapcsolatban, őket tudom, hogy hol találom meg ők örömmel segítenek mindig. Itt nincs osztályfőnökünk, ezért fordulok mindig hozzájuk. Most már ők is tudják, hogy szeretek egyedül lenni, és kerítettek nekem egy olyan helyet ahol egyedül lehetek. Azelőtt mindig a suli könyvtárba voltam, oda nem jár be senki. De onnan ki kellett jönnöm, mert ők átmentek oda és felajánlották, hogy én meg mehetek az irodájukba. Így volt egy csere. A vírus miatt nem lehetünk egy légtérbe a kisebbekkel, viszont most az ő irodájukba minden szünetbe bejárnak a kicsik, hogy ott tanuljanak meg ott van mindig dolguk. Így nem maradhatok ott sem többet. Van még egy másik szoba is, oda mehetek viszont ott meg mindig egy nő van, aki ott pakolgat meg írogat vmit. Ő azt mondta, hogy ha nem zavar engem, akkor maradhatok. De olyan ciki minden szünetbe megkérdeznem, hogy "akkor megint lehetek itt?" Ő persze mindig megengedi, de úgy érzem, hogy neki is útba vagyok. És ide is jönnek becsengetés után a kicsik, mert itt van nekik vmi, ezért nekem innen ki kell mennem, és előbb fel kell mennem órára, addig meg a tanárral ülhetek bent a teremben, ami szintén ciki, mert úgy érzem neki is útban vagyok. Az osztályomra 2-3 percet várni kell, mert ők később jönnek órára, mert a vírus miatt meg kell várni amíg előbb a kisebbek elmennek órára. Szóval szünetekbe csak oda tudok menni, régebben minden szünetet a mosdóban töltöttem, csak, hogy ne kelljen nagÉs még 1,5 évem van vissza. 3 éve járok ide. A lényeg annyi, hogy úgy érzem mindenkinek útba vagyok meg félek, hogy mit gondolhatnak rólam azért mert ilyen vagyok.

(Amúgy ez az UK, ha bárki kérdezné)