Mit tennének a helyemben? Magányosan rothadnátok vagy visszakönyörögnétek magatokat a bántalmazó kapcsolatba?
Számomra csak két opció létezik:
- Kínlódok és örlődök a magányban. Rendszeresen néhány óránként visszatér annak a gondolata, hogy véget vessek saját kezűleg a szenvedésemnek. Néha berúgok (de többször fordult már meg a fejemben egyéb szereknek a használata is). Szóval érzem, hogy az, hogy nincs senkim, se párkapcsolatom se szexkapcsolatom az szépen lassan belülről lebont és fokozatosan erodálódok .
Olyan mint egy kínszenvedő élve rothadás.
- A másik opció, hogy felveszem a kapcsolatot megint a nárcisztikus személyiségzavarú (mármint a szó pszichiátriai értelmében véve) nőszeméllyel. Noha ő sosem fog velem párkapcsolatban lenni (csak ha épp az érdekei úgy akarják) és mindig is csak játszadotni fog velem. De legalább lesz kivel szexeljek rendszeresen. Márpedig ha van kivel szexeljek akkor egyáltalán nem szokott sosem megfordulni a fejembe az öngyilkosság gondolata sem és inni meg drogozni sem szoktam soha.
Viszont ez a nőszemély jellegénél fogva SOHA nem lesz képes engem ténylegesen szeretni és mindig csak kihasználni és bántalmazni fog. De mint mondtam, legalább lesz kivel szexelnem, ami nekem nem tudjátok elképzelni mennyire segít.
Ti mit választanátok a helyemben?
Visszamennétek a bántalmazó kapcsolatba vagy maradnátok magányosak de azzal a pokoli szenvedés és biztos rothadás mellett döntenétek.
#8
A prosti nem megoldás.
Mert az nem tud izgatni, hogy valaki csak megjátsza magát, de egyébként soha nem szexelne velem, hidd el próbáltam.
Volt olyan, hogy először pénzért szexeltem egy nővel, később pedig ő saját maga akart velem szexelni. A kettő között és föld különbség volt, össze sem lehet hasonlítani. Az első esetben nem is tudtam normálisan elélvezni, míg a második alkalommal olyan jó volt, hogy életem egyik legjobb közösülése volt. Már maguk a nemi szerv környéki izmok is totál máshogy működnek ha a nő saját maga akarja csinálni és nem pedig kényszerből.
Plusz nem is szeretném a maffiát sem támogatni a pénzemmel se pedig mások ingyenélését, hisz a prostitúció nem más mint a nők férfiak anyagi kihasználásának legősibb intézménye.
Gondolj bele, hogy más nők keményen tanulnak és dolgoznak, hogy megkeressék a pénzüket, míg ezek milliókat keresnek csak azért, mert egy lyuk van a lábuk közt. Ezzel én is támogatnám ezt a rendszert és kitolnék azokkal a nőkkel, akik meg tényleg megdolgoztak a pénzükért.
Plusz nagyon jól tudod te is, hogy a prostizás egyáltalán nem olcsó sem.
#9
Nem. Ez nincs így.
Mert próbáltam.
Elsősorban kezdjük ott, hogy egyáltalán nem sugárzok magamból semmilyen borúlátóságot. Kívülről nem is tudnák megmondani, talán még te is találkoztál velem, és te is meglepődnél ha kiderülne, hogy én írtam ki a kérdést...
Másodsorban pedig próbáltam táncolni, el is mentem táncklubba, de semmiféle érzékem nincs hozzá. Az pedig, hogy éjszakai klubokba járjak, pedig időpazarlás számomra. Ha érdekel az ezzel kapcsolatos sztori, akkor belemehetünk részletesebben is.
Egyébként meg évek óta gyúrok, és hidd el ez számít a legkevésbé a nők számára. Kezdjük ott, hogy kabátban, ruhában nem is tűnik fel elsőre. A férfiak számára pedig a kinézet egyáltalán nem annyira döntő, mint a nők számára. Így a kipattintkodás meg táncikálás csak felszínes műmájerkedés lenne, nem beszélve arról, hogy utóbbihoz semmiféle tehetségem sincs.
#10
Az onlájn társkeresést is próbáltam. Átlagos férfiként kb nulla esélyed van bármire is. Nekem sem írtak sosem vissza.
válasza:“Mert az nem tud izgatni, hogy valaki csak megjátsza magát, de egyébként soha nem szexelne velem, hidd el próbáltam.“
Mert az jobb, hogy az altalad emlitett “holgy” jol kihasznal anyagilag, erzelmileg, es minden szempontbol? Szerinted o azert szexel veled, mert olyan jo pasi vagy?
#12
Ott ténylegesen vágyak megéléséről van szó (mindkét oldalról), míg a prosti olyan mint a színház. Tudod, hogy csak egy színész a másik.
válasza: válasza: válasza: válasza:Valahol megertem a kerdezot. Amikor veget vet valaki egy bantalmazo kapcsolatnak, az borzaszto nehez. En is ilyenbol jottem ki, nem parkapcsolatban voltam vele, megis kb ket ev kellett ahhoz, hogy meggyaszoljam es tul legyek rajta. Bennem is sokszor felmerult, hogy talan rosszul dontottem, kulonosen az elejen, a legnehezebb idoszakban. Ma mar leginkabb sajat magamat szoktam hibaztatni, hogy miket engedtem meg neki. Epp a heten jutott eszembe egy multbeli dolog, es nagyon haragudtam sajat magamra, hogy hagytam, hogy igy uralkodjanak rajtam.
Szoval megertem a kerdezo dilemmajat ebbol a szempontbol.
Kerdezo, viszont en azt mondanam, hogy ne alazd meg magad, csak rosszabb lesz utana. Benne ragadsz egy kihasznalasra alapulo kapcsolatban. Ez senkinek nem jo. Inkabb keresd a kiutat a mostani helyzetbol. Utalom a kozhelyeket, de nekem bejott a “ha bezarodik egy ajto, kinyilik egy ablak”. Sokkal tobb lehetosegem van, miota befejeztem ezt a kapcsolatot. :)
Es meg annyit, hogy en jartam (es meg jarok) pszichologushoz. Telon csak idopontot kertem el, es elso alkalommal mondtam el a sztorit, beleertve azt is, hogy manipulacio, erzelmi zsarolas es narcizmus temaban olvastam sokat, es ugy erzem, ebben voltam. Nekem baromi sokat segitett a pszichologus, par alkalom utan ereztem azt, hogy nem en orultem meg, nem en vagyok tulerzekeny, hisztis, stb. Nagyon sokat segitett, hogy feldolgozzam ezt. Tudom ajanlani, hogy tegyel meg egy probat masnal, Kerdezo.
Kivanom, hogy megtalald a beket, lehetoseg szerint a bantalmazo kapcsolaton kivul.
Azóta már rájöttem, hogy sokkal jobb egy rossz párkapcsolatban mint magányosan
😭😭😭😭😭😭😭
Igazából nem lehet annyira rossz egy párkapcsolat, hogy inkább a magányt válasszam helyette 😥😭😭
Már visszasírom a nárcisztikus személyiségzavarú barátnőmet
Igaz, hogy bántottak meg csak hülyítettek, de legalább volt kivel szexelnem.
De így magányosan semmi nélkül legszívesebben fejbelőném magamat.
válasza:17-es vagyok.
Kerdezo, en kb 10 eves kapcsolatot dobtam a kukaba. Iszonyatosan sok szallal kotodtem az illetohoz, rengeteget dolgoztunk egyutt. Altala ismertem meg az alommunkat. Mindezt fel kellett adnom, amikor veget vetettem a kapcsolatunknak (hangsulyozom, nem parkapcsolat volt). Azt hittem, teljesen osszetorok, nagyon melyen voltam, egyaltalan nem hittem magamban, es nem hittem, hogy nelkule barmire is kepes vagyok. Ugyanakkor iszonyatosan duhos voltam ra, annyira megbantott, de leginkabb amiatt, hogy neki fel sem tunt, mennyire, es csak engem hibaztatott. Tartottam magam az elhatarozashoz, hogy semmi kapcsolat vele, es kozben epitgettem az eletem. 1 ev nema csend utan keresett meg, hogy dolgozzunk ujra egyutt, mert milyen sok sikert ertunk el kozosen. Ez egyreszt novelte az egom, masreszt pedig vegiggondolva a megkeresest: egyertelmu nemet tudtam mondani. Tenyleg nem akartam mar vele dolgozni, pedig korabban o volt a mindenem, a szakmai eletem tole fuggott korabban. En mar nem akartam a szolgaloja, pincsi kutyaja lenni, kisiparoskent, inaskent dolgozni mellette (es nem vele). Rajottem, hogy sajat magam is letre tudok hozni dolgokat, es olyanokkal dolgozok egyutt, akiknek nem vagyok a szolgajuk, hanem egyenrangu partnerkent tekintenek ram.
Idovel te is rajossz, hogy milyen rombolo ez a kapcsolat. De kell hozza ido, es kitartas, hogy tavol tudd tartani magad. Akarhogyan is lesz, kivanom, hogy talald meg a boldogsagod.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!