Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Úgy tartja a mondás, hogy...

Úgy tartja a mondás, hogy azzal kell foglalkozni, aki szeret, aki nem, azt pedig hanyagoljuk. Na de mi van akkor, ha nincs olyan ember az életemben, aki szeretne?

Figyelt kérdés

Keresem ismeretlenek társaságát, de azoknak is egy vadidegen vagyok, és így senkivel nem tudok beszélgetni, kikapcsolódni.


Szülőkkel nem jövök ki jól, minden feszültségüket rajtam vezetik le. Már annak is örülök, ha egyedül lehetek, de az sem az igazi. Próbáltam beszélgetni csevegős oldalakon, társkeresőt is megpróbáltam, és mintha zavarná másokat, hogy nincs társaságom. Mintha nyerni akarnának rajtam keresztül pluszban embereket, erre viszont alkalmatlan vagyok.


Volt évfolyamtársamat bejelöltem Facebookon még szeptemberben, találkoztunk, beszélgettünk, filmeztünk, ilyesmik. Megbeszéltük, hogy majd még összehozzuk a dolgot. Egy hét múlva sem jelzett, gondoltam rákérdezek mizu vele, de passzív volt. Gondoltam, rossz kedve van, nem vettem biztosra, hogy nem kedvel. 3 hét múlva érdeklődtem felőle, már nem válaszolt, úgyhogy hagytam.


Mindkét testvéremnek írtam még tavaly, meg pár hete is, hogy van-e kedvük elmenni sétálni, vagy akármit csinálni, erre elterelték a témát, végül letudták annyival, hogy majd igen. Mindig ezt játsszák el. Én nem megyek hozzájuk, mert eddig akárhányszor mentem, sosem volt alkalmas, és utálok felesleges lenni, nem kell hogy kerülgessenek.


Kitaláltam közös programot a szüleimmel, könyörögnöm kellett, hogy együtt legyünk. Anyám végig engem szidott, hogy undorító vagyok meg önző, és hogy neki ehhez rohadtul nincs kedve (kürtős kalácsot mentünk enni meg sétáltunk a vízparton.)


Volt szomszédra írtam rá pár hete, hogy mi a helyzet vele, találkoztunk is. Ő nyugdíjas, egyedül él. Mostanában pedig nem ér rá valamiért, úgyhogy vele sem fogok már találkozni.


Mégis mihez kezdjek? Nincs kihez szólnom, egyszerűen megfulladok.


2021. márc. 2. 15:05
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
Emlékszem, mikor új városba költöztem és csak férjemet meg anyost ismertem. Elmentem kismama oktatásra csak azért, hogy ismerkedjek. Aztán láttam a lakásunk ablakából, hogy jön egy ismerősöm az utcán. Gyorsan ki, csak azért, hogy szembe menjek vele, és váltsunk néhány szót. Imádtam a szomszéd 76 éves nénit. Soprogetni szokott, gyakran kerestem a társaságát. Aztán lassan kialakult. Nagyon rossz a magány, tudom. Tipp: kutyasokkal. Dicserd a kutyust és érdeklődj felőle. Boltban: fuzd hosszúra a mondokadat. Hoppá, ugye fiu vagy? Akkor meg a kocsma is szóba jöhet, nem kell leinnod magad.
2021. okt. 20. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:

11# A kutyáson már túlvagyok. Kutyafuttatóba nem járok mióta egy kistestű kutya nekirontott az enyémnek és még én voltam a hülye... Ha valakivel találkozom, és hagyja hogy a kutyáink haverkodjanak, igyekszem beszélgetésbe elegyedni, de nem valami kommunikatívak az emberek, még két mondat sem jön össze, nemhogy ismeretség. Egyébként lány vagyok.

Ja, és mentem kocsmába, de csak magamban ittam, úgyhogy nem verem el a pénzt italra, oda sem megyek.

2021. okt. 20. 23:16
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!