Kezdek becsavarodni és egyre rosszabb gondolatok környékeznek meg! Mit tudnék tenni ellene?

Nem vagy gonosz,sajnos a magány hozza ki Belőled.

Nekem is voltak rossz és hasonló gondolataim,de akkor amikor elhagytak.

Öt éve magányos vagyok, se barátom,senkim. Mondjuk úgy,hogy megszoktam. Pedig alapból egy humoros,kedves ember vagyok - poén,hogy ezt kollégák,vagy idegenek mondják.

Kinézetemmel sincs gond..

De erőltetve sem barátot,sem társat nem lehet találni.Rosszat nem érdemes gondolni, kisugározhat és megérzik és talán ezért is ilyenek az emberek...

Ha nem vagy elégedett kívülről magaddal próbálj azon változtatni egy picit első lépésben. Nem radikálisan, csak fokozatosan.

Ha egyetemre jársz valakivel kezdeményezz beszélgetést bármiről.

Próbálj mosolyogni, az a jele annak, hogy barátkoznál.

Konkrétan mivel vagy elégedetlen, ami a megjelenésedet illeti?

Vegyél egy tábla csokit, ülj le vele a TV elé, és nézz meg egy jó filmet! Majd kezd el azon gondolkodni, hogy milyen célokat tűzhetnél ki.

Más dolgok is segíthetnek abban, hogy emberekkel ismerkedj. Pl. az, ha elkezdenél valamit sportolni.

Vagy kezd el olyan helyre menni, ahol nagyon kedvesek mindenkivel. Pl vannak mostanában ingyenes mindenféle tanfolyamok, képzések, csoportbeszélgetések (valamilyen pályázathoz kapcsolódnak, ezért ingyenesek). Vannak az egésszégről szóló témák is, meg mindenféle, én elmennék valami ilyenre, mert ezeknek a végén vannak csoportos beszélgetések , ott lehet emberekkel beszélni.

Múltkor pedig a mormonok állítottak meg és éppen beszélgetéshiányom volt és beszélgettem velük és jót tett nekem.

Figyeld a lehetőségeket és amin lehet jó irányba változtatni, azon változtass!

Milyen egyre rosszabb gondolataid vannak? Mondjuk eléggé nyomasztó már az is,amiket eddig leírtál.

Ameddig ennyire süt rólad az emberek iránti undorod,addig nem is lesznek barátaid...

Ja ... legrosszabb, amikor mindenki boldogan beszélget egymással és te teljes csendben egyedül ülsz.

Ezen javít az, ha tudod, hogy amúgy vannak olyan emberek akikkel tudnál kommunikálni, de ők pont nincsenek ott, de ha ez sincs (ezt is tapasztaltam) és abszolút nincs senki akivel tudnál beszélni rettenetesen durván egyedül tudja magát érezni az ember.

Minden olyan pillanatban ahol az átlag ember unatkozik, mert éppen nem kommunikálhat mással és csendben kell fókuszálnia egy adott dologra, akkor érzed a legjobban magad, mert normális az, amit eddig is csináltál és elvegyülsz.

Nagyon rossz érzés. Én is ugyanezt átéltem egyetemen.

Szerencsére már vannak barátaim és bátrabb vagyok random emberekkel beszélni, de ehhez az kellett, hogy elmenjek közös ivásokra, ott beszélgessek emberekkel, megnyíljak előttük és rátaláljak olyanokra akikkel kompatibilis vagyok.

Soha senki nem fog oda menni hozzá. Mindenért neked kell küzdeni. Így van ez az baráti kapcsolatokkal is.

"Ja ... legrosszabb, amikor mindenki boldogan beszélget egymással és te teljes csendben egyedül ülsz."

Én sokszor jártam így, de ez orvosolható, ilyenkor odamegyek mosolyogva kedvesen valakikhez és elkezdek kérdezni valamit azzal kapcsolatban, amiről beszélnek. Általában mindig van olyan valaki, aki szívesen elkezd nekem is elmesélni valamit, vagy éppen megvitatunk valamit.