Honnan lehet elindulni, ha egyáltalán nincsenek barátaim és ráírni se tudok senkire?

Írj nekem... ;)

Bocs, magas labda volt.

Egyébként én is ezzel küzdök már évek óta. Iskolás koromban nem nagyon tudtam beilleszkedni, igaz, gimiben volt pár haverom. Egyetemen meg sokáig egyszerűen a barátkozás, társkeresés volt a legkisebb gondom, mire rendeződött volna a sorom, jött a járvány. Kisebb-nagyobb sikerekkel lassan már 3 éve próbálkozom az internetes ismerkedéssel. Érdekes dolgot figyeltem meg: 2020-ban lehetett talán a legjobban ismerkedni az interneten, de személyesen talit nem nagyon tudtam összehozni. Tavaly már kevésbé voltak nyitottak az emberek, de még mindig nagyon aktívan ismerkedtek az emberek online, több új embert is megismertem. Sajnos tavaly nem foglalkoztam ezzel annyira, mert rengeteg időmet lekötötte az álláskeresés, később a munka, szakdolgozat, záróvizsga, költözés.

Idén meg már azt véltem észrevenni, hogy egyáltalán nem nyitottak az emberek. Talán mindenki megtalálta volna az új barátait, társát azóta? 🧐

Nem tudom. Ha rendezvényekre megyek, alig látok korombéli fiatalokat (igaz, jellemzően nem is bulikba megyek). Sokszor a legfiatalabbak is 25+, de legalább 24-25 évesek. 18-22 évesek sehol. Mindenkinek megvan a maga kis társasága tehát, vagy esetleg ezek az emberek mind otthon tiktokoznak?

A legnagyobb sikered talán ismerkedős messenger, facebook, discord csoportokban lehet. Igaz, 1-2 év után én már kezdek ezektől kiégni. Még azon gondolkodom, hogy megpróbálok keríteni pár "fix" embert, akikkel alapíthatnék egyfajta túrakört, és kocsival, benzinpénzt megosztva mehetnénk ide-oda.

22F

Beszélgetés itt más emberekkel.

Aztán, ha szimpatikus írás alapján, jöhet a képcsere.

Ott szoktak jönni az érdekes dolgok.

De,sok nő mond nemet, mert nem ilyen meg olyan vagy.

Pedig egyik másik nem topmodell.

Gondolom ez fordítva is így működik.

Vannak akik kívülállók, más értékrend, preferenciák, szokások, hobbik, külső stb.

Elmehetnék pszichológushoz, be is jelentkeztem pont mára, de lemondtam. Nem vagyok önbizalomhiányos, nem vagyok depressziós, kétlem hogy újat mondana.

Nem látok könnyű kitörési lehetőséget a magányból, legfeljebb társkeresőn lehetne szerencsém.

Érdekes módon ami pozitív változást hozhatna nekem (legalábbis szerintem), az először még inkább elszigetelne.

Tehát például nem a neten kéne lógnom, hanem elzárkózni a világ elől és tanulni, hogy jobb munkám legyen, jobb legyek abban amit szeretek csinálni (sajnos más mint a munkám), vagy hogy el tudjak húzni ebből az országból.

Bármi, ami radikálisan megváltoztathatja az életem.

Csak ez akkora teher, hogy pillanatnyilag nem bírom.

36F