Mennyire biztonságosak ezek a dolgok? Én látom rosszul?

Elkezdtem barátkozni a munkahelyemen egy kolléganőmmel (mindketten nők vagyunk, harminchoz közel). Arról beszéltünk, hogy ki mit szokott csinálni a szabadidejében, és akkor mondta, hogy alig várja a nyarat, mert ilyenkor csak külföldre tud menni, de az meg drága, viszont nyáron itthon is tud kirándulni, túrázni, tud úszni természetes vizekben, stb. Kérdeztem, kivel szokott, és rávágta, hogy hát egyedül, neki ez énidő, maximum ha talál valami nagyon csodás helyet, akkor azt megmutatja másnak is, hogy megossza vele az élményt.

Számomra ebben az volt a meglepő, hogy mondom mi történik, ha mondjuk túrázás közben kimegy a lába, eltéved, történik vele akármi... Vagy pl. nem egy életbiztosítás úgy strandolni, ahogy ő csinálja, hogy kimegy egy budapest közeli helynél a Duna-partra, ahol nincs kiépített strand, meg semmi (sőt, lehetőleg ember sem, előlük megy el), és ott napozik, olvasgat, fröccsözget, és aztán 1-2 fröccs után megy be úszni... a Dunába?! Szóval értitek a problémát, a biztonság hiányát kifogásoltam, meg megkérdeztem, hogy mikor ezeket csinálja, akkor ugye legalább szól valakinek, hogy mire készül, hova megy, hogy ha valami történik vele, akkor tudják, hol kell keresni, mire azt mondta, hogy dehogy, általában nem szól senkinek, ha baj lesz, majd hívja a 112-t, csak megtalálják a telefonja alapján, meg, hogy ha otthon elkezd főzni, vagy függönyt mosni, akkor se szól senkinek, pedig így érte már komolyabb baleset, Dunában úszkálás közben meg még nem.

Igazából ez a beszélgetés sok kérdést elindított bennem, egyrészt én is eléggé magamnak való vagyok, és a városban, lakott területen belül szeretem a magányos programokat, de még sosem voltam egyedül pl. a Hármashatárhegyen, pont azért, amit a kolléganőmnek is elmondtam, hogy és, ha lecsúszok valahol, és kitöröm a lábam, és mondjuk a telefonom is összetörik közben szóval még segítséget sem tudok hívni, akkor mi van? Másrészt az is eszembe jutott, hogy tényleg, mennyi minden történhet otthon, én még sosem éltem egyedül, de az egyik albérletemben volt egy bácsi, aki egyedül élt, elesett a fürdőszobában, és órákon át kiabált, mire meghallotta valamelyik szosmzéd, és hívott neki segítséget. Nem félnek az emberek egyedül élni, egyedül csinálni kockázatos programokat? Vagy esetleg van kész forgatókönyvük arra, hogy mit tennének, ha ez vagy az történne, vagy bele se gondolnak, hogy megtörténhet?