Más is volt ilyen hitéleti válságban? (Filozofálós, többi lent.)

Úgy érzem teljesen kifordult a világ. Mintha egy mélyebb megértésbe kerültem volna. Egy misztikus létállapotba. Ez egyfajta ateista életérzés, hogy csak ennyi az élet. Egyfajta ráébredés, hogy nincsen sors, csak a véletlen. Olyan minden mindegy érzés van rajtam. Kiégtem, semmi nem motivál. Furcsa ezt így elmondani, de régen úgy éreztem van lelkem, most csak azt érzem hogy szervezet vagyok...

De ez együtt van valamiféle különös megértéssel és elfogadással. Szeretettel. Most már látom, hogy mennyi a ripacs, az egoista, a rosszindulatú ember. És mennyire nincsen szeretet jelen a mindennapokban.

Nagyon kiábrándultam a (modern?) világból! Úgy érzem hogy emésztő szervezetek, csak csont és hús vagyunk itt ezen a kőgolyón a csillagos és alatt. A véletlen műremekéinek érzem a fentiek ellenére is az embereket. Egy árva mécsesnek, amit vagy elalszik a nagy viharban vagy nem. - körülbelül ez az életérzés van rajtam. Nem is tudom ez oylan spirituális ateizmus.