Barátnő,élettárs nélkül egy hajléktalan szállón fogok kikötni minimálbérből?

Mi is ebben a helyzetben vagyunk, két minimálbérből tengődünk albérletben. Mindketten diplomásak vagyunk, nyelvvizsga, minden. Nyaralni 10 éve nem voltunk. És már szétmennénk, de akkor tényleg szálló lehet a vége, én sokat betegeskedem, ő nem tud háztartást vezetni. Még mindig jobb egyutt lakni, mint vadidegennel, de ez már nem kapcsolat, noha mindenki azt hiszi. Sokan vannak így egyutt, vagy hitel, gyerek stb miatt, nem párkapcsolat ez.

Nyárra lemegyek a Balatonra dolgozni, találtam szállással munkát, közben felvételizem, életemben először felveszek hitelt (diákhitel 4%-os kamattal). Így megpályázok kollégiumi szobát vagy diákszállót, dolgozom ezerrel, a továbbtanulásra is koncentrálok. Nem vagyok már fiatal, nem így terveztem, 35 évesen koliban, de ez a legjobb, amit ki tudok hozni a helyzetből.

Esetleg nálad ez vagy hasonló nem merülhet fel?

A diákkedvezmények, ösztöndíjak, menza, kollégium nagy anyagi könnyítés, dolgozni is lehet mellette.

Én sem, az elmúlt 10 évben dolgoztam diploma után, csak a kedvezmények és kb a "túlélés" miatt felvételizek.(újra, más szakra).

Jobb, mint a szálló. Január óta napi szinten felmerül, akkora létbizonytalanságban vagyunk. Szociális kaját eszünk, ha eszünk hó végén, gyógyszerre sincs pénz, tudom miről beszélek.

A másik ötletem számodra a külföldi munkavállalás, ha férfi lennék és egészséges, megfontolnám, esetleg egy jó szakmával és ha bírja a tested a fizikai munkát. Társalgási szinten már a mi generációnk tud angolul/németül, utánanézhetnél a lehetőségeknek. Persze, ott sincs kolbászból a kerítés, de Mo. élhetetlen szinte.

Sajnálom, ha nem tudtam segíteni, kitartást. Biztos talász megoldást!

Ha én fiatal férfi lennék, tuti, hogy külföldre mennék. De nem Ausztriába, hanem valami klassz helyre, ahol jól érezném magam. Egy gyerekkori ismerősöm pont ilyen lehetetlen helyzetből ugrott fejest Spanyolországba (összerakott egy kis pénzt persze, mert anélkül nem lehet) és most olyan élete van, amiről én csak álmodok! Nem is az, hogy milliomos-mert nem-de csodás környezetben él, az emberek ott egész mások, jókat eszik, szokott küldeni fotót, akkora avokádó mint a fejem fillérekért, gyümölcs aprópénzért, egyszerűen másik dimenzió. Egy szóval ÉL! Itt mi csak vegetálunk...

Kérdező, élj! Nincs családod, nincs ami ide kössön, menj dolgozni tengerjáró hajóra, vagy egy szigetre, vagy bárhova, ahol legalább az időjárás és az emberek miatt jobb lesz a hangulatod, még ha gazdag nem is leszel.