Honnan lehet erőt meríteni ilyen esetben, ha rájövünk, hogy senki nem szeretett/ szeret minket igazán, de valahonnan töltekezni kell lelkileg ?

Én rájöttem, hogy hiaba próbáltam megfelelni a szüleimnek, jól tanultam, stb, szeretetet nem tudtak adni. Inkabb megtűrtek.

Kesőbb férjem is azon volt, hogy ellenem tegyen amit tud, azzal magyarázva, hogy mi lesz ha egyszer lelépek, pedig semmi oka nem volt tönkretenni. Kiderült, masokkal is ezt tette.

Utana elvaltam, az ex baratom sem szeretett, habar azt hazudta, de egyszer mikor kiderult hogy titkos nője van, a nőjét védte es szerette, nem engem, aki mindent megtettem érte.

Elfogadtam, hogy egyedül vagyok es próbálok örömöket találni, hogy ne kattanjak meg, bevállaltam, hogy ez van, nem vagyok kapcsolatfüggő.

De nehez töltekezni lelkileg, mikor sehonnan egy fénysugár, egy jó szó. A dolgokat megnehezíti az is, hogy környezetet változtattam, új helyen lakom.

Nem akarom büntetni magam se meghalni mert más gané volt. De azert durva így élni, szeretet nélkül