Két szék közül, a pad alá. Mit lehet tenni ezek után, ha nincs több szék, mert foglalt mind?

köszi a válaszokat!!:) Kedves 2-es,igen tudom,hogy kihasználható vagyok,és ezen sokszor próbáltam változtatni,de hol a határ a szeretet és kihasználhatóság között kérdem én?Mert én nem találtam..Ha semmiről nem mondok le,a másik javára,akkor mi alapján mondhatom hogy szeretem?

Nagyon igazad van abban hogy egyformán kéne hogy fontos legyen a másik is..én úgy érzem hogy amennyit adtam annyit vissza is kaptam...a gond az ha nem tudod eldönteni kiért is tegyél meg valamit,mert ha megmaradok ilyennek,akkor azt hiszi a másik nem eléggé fontos nekem...

"A függés kizárja a szeretetet."

A szeretet pont attól szeretet hogy függsz a másiktól érzelmileg,és anyagilag is fogsz,ha teljesen elhatárolódsz tőle,akkor az már nem szeretet,pont attól szép hogy feltétel nélkül rábízod magad mert megbízol benne,ha nem teszed akkor nem lesz elég férfi neked vagy úgy érzi nem bízol benne,és még mielőtt kialakulna bármi is továbblép...

Ami az egyenrangúságról szólt,én úgy viselkedtem csak ez a másik féltől is függ mennyire lát annak,én hiába viselkedek valahogy ,ha a másik fél kénye kedve szerint rendezi a kapcsolatunkat...

Mindig önmagamat adom,de pont ez az ami úgy látszik nem elég,mindig lenne kifogás,vagy kevés,vagy sok...vagy ha elég akkor más a gond és mások vagyunk...ezek ürügyek...:(

utolsó!!Köszi!

de az a baj hogy,pont ez tette tönkre a kapcsolatunkat többek között ő lépett le,mert belemásztam jobban mondva csak elmondtam mit gondolok egy adott témáról vele kapcsolatban és ez annyira megsértette a családját is őt is hoyg hallani sem akartak rólam ő meg továbblépett megbocsátás nélkül pedig szeretett ez biztos...

Rengetegszer kértem bocsánatot tőle,és azt is elmondtam hogy közös érdek és segíteni akartam,először elfogadta,és azt mondta semmi gond,majd eltelt pár nap és mégis gond volt annyira hoyg azt sem tudta hogy mit akar...mindig kiálltam magamért és amit mondtam azzal ő is egyetértett,csak épp megsértődött...én itt jön képbe az önzetlenség...mert itthon sok kiadásom van,és rengetegszer vettem ebédet ennek ellenére mikor időben ki kellett érni a állomásra én adtam a taxira pénzt neki,ami feleannyiba került mint amennyit adtam a ritka járata miatt nem kérte vissza a pénzt ott hagyta a taxisnál mikor tudja hogy nélkülözök,és mikor elmondtam neki,kiakadt hoyg ez belefér egy kapcsolatba,mondom igen ha együtt élnénk és nem kéne a beteg öcsémről gondoskodnom a családja szerint is én gondolom rosszul..de el nem ismerné...oda nem figyelt volna rám...még én éreztem kellemetlenül magam mert céloztam és neki ez természetes volt mitn eddig is mert megosztottam vele mindent...köszi a segítséget és igazat adok,de így üldöztök el mert kinyitom a szám és elmondom ami bánt minden esetben így jártam....:(

Köszönöm utolsó!:)

Mi van akkor,ha nekem jól esik az áldozatvállalás,ettől én is boldog leszek..nem leszek jobban ha nem adhatok...nem az bánt hogy kihasználnak..látom ezt...az bánt hogy nincs viszonozva,nincs megbecsülve,jól mondta az első válaszoló hogy elveszik ami kell és elmennek...és nem adok mindenkinek sem csak annak a kevésnek aki hozzám közel állt..akiben lefektettem a bizalmamat az alig pár ember alig egy kettőő..pont ez bánt,hogy nekik semmit nem jelentettem,nem kérnek többet belőlem...szeretem őket,mert akiket szeretek azért szívesen vállalok áldozatot is...bárhogy alakulhat az élet,de amikor ezek után sem "kellek" (nem adom könnyen magam sőt) ott megtörik bennem valami...lehet rossz irányba mentem eddig...ne mtudom...ráadásul művészlélek volt,és ők nem a kihasználásról híresek...az az igazság,hogy annyira nem is tudok adni ,mert nincs mit ,amim van azt szívesen megosztom és magamon túl is..nemet mondani nincs is mire,mert amit adok,azt örömmel adom mert szeretem...az más kérdés hogy nem becsülte meg:(