Mennyire láthatják rajtam ránézésre iskolatársak, és idegenek az utcán és buszon, hogy magányos vagyok?

Idegenek utcán és buszon semmiképp: azt látják, hogy egyedül utazol/sétálsz, amiből semmire se lehet következtetni, a szociális pillangók se járnak mindig mindenhová falkában. (Plusz idegenek aligha kezdenek el filózni ilyenen egyáltalán).

Iskolatársak annyit nyilván levesznek, hogy az iskolai közegben nincsenek haverjaid, de ennek az ő szemükben lehet oka az is, hogy szeretsz egyedül lenni, hogy iskolán kívül vannak haverjaid (pl. olyan társaság, szubkultúra, szociális közeg, stb tagja vagy ami nem képviselteti magát a suliban), hogy félénk vagy, hogy különcködsz. A magány (mint negatív érzelem) akkor derülne ki, ha jobban megismernének (de mivel egyik sincs még haverszinten sem, gondolom ez nem fordul elő).

De itt sem mindegy milyen iskolába jársz, pl. estin végzett középsuli, felnőttként végzett szakma, fősuli, egyetem, ezeken a helyeken nem figyelgetik annyira már hogy ki kivel hogy áll meg hány spanja van, általánosban és nappali középsuliban sokkal jellemzőbb.

Miért lenne látható?

Max., ha állandóan önsajnálkozó, búbánatos képpel mászkálsz, de akkor sem tudják az okát.

nem vagyok jós, de belenézek egy ember szemébe, és látom az életét.

aki már nézett a szemembe, azt mondta pár másodperci bírta csak, mert olyan volt, mintha tükörbe nézett volna és látta magát, miket csinált régebben.

nos, előttem az emberek,nyitott könyvek, és még kártya sem kell hozzájuk.

Az előző vagyok, véletlenül kihagytam egy nem-t:

Mi magányosok látjuk egymást, de ugye azért vagyunk magányosok mivel nem szokásunk kezdeményezni, tehát egy magányos sosem fog odamenni egy másikhoz, a többiek meg NEM látják rajtunk, hogy örülnénk neki ha valaki odajönne... Szóval ez a 22-es csapdája, nem kell vele foglalkozni, meg lehet szokni ;)