Elegem van magamból! Mit csináljak?

Unalmasnak, szarnak, hulladéknak tartom magam! Semmit nem csinálok, csak itthon ülök és gépezek, filmezek, meg gyúrok és ennyi.. 2 barátom van, akikkel minden nap beszélek/beszélünk pár szót, de ennyi, mert melóznak szinte mindig, sose érnek rá, csomószor 12 óráznak, én meg még suliba járok azt a szabadidőnk sose jön ki egyformán.. haverokkal úgy vagyok, h sehogy, néha kimegyek velük ide-oda, de sokszor olyanokról beszélnek/ünk, hogy nem tudok hozzászólni se... meg nem is vagyok rájuk kíváncsi, nem olyanok, mint a barátaim, akikkel mindent meg tudok beszélni. Csomószor megöl a magány, mivel nő az életemben még nem volt, nem is beszélek szinte lányokkal, mert attól félek, h elküldenének a p***csába... rohadtul szeretnék már egy barátnőt, akit tudok szeretni, meg elleni... Tudom szar, nyálas szöveg meg minden, de ez van, ezt érzem, és ezek miatt szinte már a stressz olyan szinten kijön rajtam, hogy ha suliba is megyek, legszívesebbek kiütnék mindenkit, aki egy rossz szót is szól hozzám. Hála Istennek, a tanulásomra nem hat ki annyira. Itthon nincs baj szülőkkel, csak magammal van bajom, semmi önbizalmam nincs, sőt sztem még mínuszban is vagyok ezzel, mert rohadtul rondának tartom magam, meg gyökérnek, míg mások nem ezt mondják, de nálam ez egy rögeszme, vagy nem tudom, mert hiba mondják, nem tudom magam elfogadni. Próbálok normális cuccokban mászkálni, márkás cuccok, meg próbálok kinézni valahogy, mondták már, h jól nézek ki, de ezt szimplán nem hiszem el, bebeszélem magamnak h szar vagyok. Irritálom saját magam, legszívesebben magamat kiütném... Nem tudom, h ez már beteges-e vagy nem, de nem lesz ennek jó vége... Tuti valami pszichés zavarom van, vagy tököm tudja.. Tudom, hogy nem itt kéne sajnáltatnom magam, de nem tudom mit kezdjek magammal... Örült, meg elvont idióta nem vagyok, még mielőtt valaki beszólna, nem is nagyon veszik rajtam ezt észre, mert próbálom nem kimutatni, próbálok jó fej lenni, de legbelül egy fosnak érzem magam. 21f