Éreztél már úgy, hogy valami kimaradt az életedből?

Például úgy érzem, gondtalan középiskolásként nem használtam ki a nyarakat, amik sokszor semmittevéssel teltek el. Persze lehet, hogy ha szuperül kitöltöm az időt csupa épületes tevékenységgel, akkor meg azt bánnám, hogy folyton pörögtem ahelyett, hogy megengedtem volna magamnak a lazítást, gondtalanságot egy olyan életszakaszban, amikor még lett volna rá lehetőség.

Szerintem ilyenek mindenkinek vannak. Életünk nem végtelen. Sokszor döntést kell hoznunk, mire is szeretnénk használni véges időnket, pénzünket, energiánkat. Senki nem tévedhetetlen, nem mindig sikerül jó döntést hozni, de ha sikerül is, ettől még valamennyire sajnálhatjuk azokat a lehetőségeket, amik rovására választottunk.

Folyton ezt érzem,és mindig újítok!

A rossz döntések meghozatala nálam már tradíció.

Szinte már nem is zavar.Na jó de.

De azért nem annyira mint évekkel ezelőtt.

Már nem.

Főleg emberi dolgokban maradt ki ez-az.

Pl. nagyon nehezen mondom meg az embereknek, ha nekem már terhessé vált a társaságuk, emiatt sok-sok kellemetlen percet okoztam már magamnak, ha pl. talizni akartak velem, és én nem mertem lemondani. Emiatt sok dolog ki is maradt az életemből, pl. kapcsolat olyan emberekkel, akiket igazán én szerettem volna magam mellé... most meg már más így nagyjából felnőttként, mostmár barátkozni is nehezebb, pedig lassan kezdek fejlődni. :)

Ugyanez pasik terén: kezdetben olyan pasikkal "jöttem össze", akik nem is jöttek be semennyire, csak ők akarták. Na, ez szerintem nagyon gáz... igaz, ezeknek hamar véget is vetettem, csak hát ilyen romantikus dolgok, mint az első szerelem, lámúr, stb. erőteljesen kimaradtak az életemből. Na mondjuk mára kárpótoltam magamat, mostmár alapszabály, hogy csak olyannak jövök össze, akikkel valóban akarok is. ;)

Ennyi, ezeket a hibákat ti ne kövessétek el, ha lehet. :)

Éreztem.

A mai napig bánom, hogy középiskola után olyan fősulira mentem, amivel nem lehet normális fizetést keresni. És nem kezdtem el helyette németet és angolt komolyan tanulni. De azt is bánom, hogy nem próbáltam meg a fősulin felvételizni a pszichológia szakra, ami igazán érdekelt. Igaz, azzal is kb. éhenhalás, de legalább szeretném csinálni.

A tanulság számomra: amit egyszer elhalaszt az ember, azt később mindig pótolni kell, de akkor már 2x-res energiát kell belefektetni.

Nagyon bánom nem éltem igazán tinikoromban. Sok mindent elszalasztottam. Úgy érzem egy életre bánni fogom.

19l

16 èvesen szerelmes voltam egy lányba ,de annyira nem volt önbizalmam hogy nem léptem.

Legdurvább hogy tetszetem neki.Még se léptem elöre.

legleg durvább még hogy ma már nagyon jo csaj lett belöle.

F/28