Hogyan találjak társaságot magamnak?

Így szinte sehogy nem lehet. Tudom, mert én is így működök és nem haladok egyről a kettőre. Annyi esélyünk van, hogy eljárunk rendezvényekre, előadásokra, bárhova, ahol emberek vannak, és bízunk a nagy számok törvényében. Szerintem ez működik. Egyéb megoldás alapjaiban megváltozni belsőre, de az sem lehet egyszerű. 22/f

Mondjuk mi érdekel? Vagy mit szeretsz csinálni? Valami pont csak van ahonnan ki lehetne indulni és keresni hasonló érdelődésű embereket. :D

Én INFJ férfi vagyok, ha már említetted a Briggs-Myers féle tesztet. Nekem is roppant nehéz megtalálnom a hangot a legtöbb emberrel. Hogy is mondjam? VÉgül is nincs gondom a kommunikációval, idegen társaságban is egész jól feltalálm magam, de a belső meggyőződéseim az életről egészen mások, mint a nagy átlagnak. Kutató, elemző, intellektuális elme vagyok, és folyton mérlegelek, ki miért olyan, amilyen, mi a motivációja az embereknek, mert nem igazán értem meg sokszor a viselkedésüket, meg ez az egész felszínes világ nem az én asztalom. Pedig én már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, amikor még foghatnám arra, hogy hormonok, meg fiatalos lázadás stb. Szóval nem vagyok full különc, meg aberrált, hogy lehetetlen dolgokról fantáziáljak, vágyakzzak utánuk, de mégis annyira más vagyok. Pl. én csendesen élek, zavarnak a hangosságok, szeretem a rendet, kedvelem azt, ha alkalmazkodni tudnak hozzám, mivel alapból én is ezt teszem, ha idegen helyre megyek, vagy mondjuk egy lakásban kell laknom, pl. albérlet, akkor minél csendesebben, minél egyszerűebben, visszafogottabban igyekszem élni, nem úgy mint a nagy többség, hogy leszar mindent és mindenkit, üvölteti a tv-t, gépet, trehány, hanyag, igénytelen stb. Ilyenekből is voltak már vitáim emberekkel. Szóval sokakból hiányzik az, ami nálam alap dolog. Élesen bírálom az igazságtalanságot, erős az igazságérzetem, és nem bírom elviselni az emberi tudatlanságot, idiotizmust. Emiatt nekem is csak kevés barátom van, holott azért mégis vágyom többek elismerésére. Lényegében a kutya sem keres, nem igazán szeretik az emberek azt, ha valakinek éles a látása, és ki is meri nyilvánítani azt, hogy valami nem kóser. Sokat agyalok azon én is, mivel szeretem a filmeket, és azért figyelem távolból az embereket Facebookon is pl, hogy másnak mennyire aktív, pörgős élete van, velem meg semmi sem történik. És nem azért, mert nem szeretném, nem teszek érte, hanem mert nem tudok. A körülményeim is olyanok, hogy ha megszakadnék sem tudnék pl világot járni, mert nincs pénzem rá, míg másnak az a legnagyobb baja, hogy hol egyen, kivel randizzon stb. :D Szóval, hogy mennyire nincs életem, pedig szeretném, hogy legyen, de sehonnan nem kapok segítságet ehhez. Úgy vélem, csomó segget kéne kinyalnom ahhoz, hogy ehhez emberi kapcsolatokra tegyek szert, de ez meg megint nem az én asztalom. :D

meglepődtem,hogy mennyien vannak itt hasonló helyzetbe,mint én. Tanácsnak én is a társaságok,rendezvények felkeresését tudnám javasolni,de tudom nem egyszerű ez annak,aki nem olyan típus.Az jutott viszont eszembe, hogy mi itt,akik mind magányosak vagyunk, mi lenne ha beszélgetnénk, megismerkednénk egymással, hiszen hasonló gondolkodásúak vagyunk, és ha úgy van, akár össze is futhatnánk majd, ha kivitelezhető, és barátságok, vagy egy jó társaság is kialakulhatna :) L