Mindig itthon vagyok és soha sehová nem megyek. Mit tehetnék hogy én is élhessek? Életképtelen vagyok?

17 éves fiú vagyok és az év 365 napjában itthon vagyok (csak suliba megyek) és a nyári szünetet is mindig a szobámban töltöm.

Kicsit félek az emberektől és még azt sem tudom hogy kell bemutatkozni.

Ha olyan helyre megyek a szüleimmel akkor mindig kínos szituációkba keveredem mert nem tudom mit kellene csinálni bemutatkozáskor. (Különböző bemutatkozásokkor: Öregnek, nőnek, férfinak, főnöknek stb...)

Nem merek magamban semmit csinálni. (pl ha megyunk rendezvenyekreakkor kellemetlenül érzem magam)

Nincsenek barátaim és sohasem voltak... Általános iskolában az rögzült a fejemben hogy egy selejet vagyok és senkinek sem kelleke és semmit nem csinálhatok a többiekkel.

Barátnőm sem volt soha.. Soha nem is beszéltem még lánnyal... Félek hogy ha hozzám szól egy lány (bár mondjuk nem is szól hozzám egy se m magától) és nem tudom mit csináljak vagy mit mondjak.

Úgy készülök hogy soha nem lesz barátnőm és el akarom foglalni magamat.

Bulizni nem voltam még, társaságban sem és szórakozni sem.

Furcsa lenne nekem hogy nem a suli miatt megyek ki a házból.

Nekem olyan a szilveszter hogy megnézzük a tüzijátékot, isszunk egy pezsgőt utána elmegyek aludni.

A régi osztálytársaimat mindig hívják mindenhova a barátaik és még egy csomó lány is.

Nincs olyan nap hogy ne csinálnának valamit. Nem értem hogy csinálják.

Mit csináljak? Megszoktam hogy ilyen vagyok, de olyan rossz.

Mindig nézem az ablakomom hogy hogy megy a többi fiatal a városba és irígykedem.