Mióta vagytok magányosak, egyedülállóak?

Szűk 3 éve, illetve 4 hónapja.

2013 augusztusában elhagyott a párom.

2015 decembere óta elfordult tőlem az a srác, akit a legjobb barátomnak tartottam.

Kilátások? Vannak. Sok haverom van, társasági életet azt tudok élni, ha olyanom van, de sajnos nagyon kötődős típus vagyok, így a jóbarátommal lévő barátságomat "gyászolom", holott össze sem vesztünk.

Egyszerűen csak nem keres, de mielőtt ez az elfordulás megtörtént, volt egy pár bunkó húzása.

Úgyhogy az a része egyre inkább kilátástalannak tűnik, hogy ővele rendeződjek.

Exem: az pláne, hisz azóta férjnél van és szült is, de ő nem hiányzik. Ahogy a felszínes rövid barátnői kapcsolatok sem.

De egy igazi társ annál inkább és ebben kezdem a reményemet elveszteni.

44F

soha nem volt senkim.

amíg kerestem addig senki se kért belőlem. Amióta meg nem keresem, más se keres!

27F

Ez lesz a harmadik nyaram egyedül.

Kilátástalan, mert nincs egy leány/nő sem a láthatáron (szó szerint). Csak pár nővel tartom a kapcsolatot, de velük muszáj együtt dolgoznom és gyűlölöm őket. Rajtuk kívül csak anyámmal és nagyanyámmal tartom a kapcsolatot. A többi ismerősöm mind férfi.

28/F

Aki jön, az megy is. 3 hónap múlva, 10 év múlva, vagy a halála esetleg a mi halálunk napján. Egyszer mindenki eltűnik, örökre. Egyedül vagyunk. És amióta egyedül vagyok, azóta nem vagyok magányos. A magány az űr, amit valaki maga után hagy. A hely amit elfoglalt az életemből és belőlem is. Utána ha elmegy, csak az űr marad. Lyukacsos élet, és egy félember. És most nincs senki és a lyukakat megtöltöttem saját magammal.

Átadni magad bárkinek, előbb utóbb fájdalommal jár. Ez a magány.

6: Szerintem nem lehet ezt megszokni. Az ember társas lény. A szakítás után egy ideig jó volt azt csinálni, amit csak szerettem volna, de már sok volt az egyedüllétből.

Az már más kérdés, hogy túl sok lehetőségem nincs az ismerkedésre, úgyhogy mást nem tudok csinálni, csak cipelni a jó nehéz keresztemet.

Nem volt még soha párkapcsolatom, tehát a kezdetek óta. Talán egy veleszületett rendellenesség végett.

Nincsenek kilátások a jövőre nézve, hogy lehetne is valaki mellettem.

Még nem volt kapcsolatom, szerintem nem is akarok. Nem hiszem, hogy tudnék valakihez alkalmazkodni.

Valahogy akárhányszor belegondolok, mindig csak a nyűg része jut eszembe. Hogy nem tudnék kényelmesen aludni, mert a nyakamba csimpaszkodna, hogy főznöm kéne meg pakolásznom plusz egy ember után.