Miért lettem ilyen? Mi ennek az oka? 16/F

Kb 4-5 éve : Sok haverom volt, sok csajom volt, imádtam focizni és mindig dumáltam...Kb mikor olyan 6-os voltam külfödlre utaztunk és ott éltem kb olyan 4 és fél évet.

Ez idő alatt le mondtam a focizásról...és találkoztam egy jófej Lengyel fiúval ö volt a legjobb barátom sokszor hülyéskedtünk ő volt az akivel mindent meglehetett beszélni gond nélkül, ugyan azok a témák érdekelték őt amiket engem szóval legjobb haverok lettünk.

De ő elutazott és nem tudtunk beszélgetni tehát megszakadt a kapcsolat...Egy ideig elég egyedül voltam és szó szerint be fordultam...De megismertem még 1 gyereket aki ugyan olyan jó fej volt és sokat hülyültünk...Mindig nevettem és boldog voltam, legjobb haverom lett ő is...De sajnos haza kellet utaznunk és vele is megszakadt sajnos minden kapcsolat, (ekkor a családomban egy nagyon fontos személy megbetegedett és sajnos gyógyithatattlan)...És most itt tartok visszahuzodó befelé forduló ember lettem és nem tudom h miért...Nem nyitok az osztálytársaim felé, nem azért nem nyitok feléjük mert nem akarok hanem azért mert nem tudok...Tehát Semmi buli és nincsen barátnőm sem...

Nem beszélek olyan sokat és nem nevetek...ha nevetek akkor is próbálom visszatartani eltakarni az arcom... és nem tudom hogy miért csinálom ezt...Sokat gondolkozok és inkább csak zenét halgatok...Néha van hogy nagyon gyedül érzem magam és kell mellém valaki akivel beszélgethetek és megbízhatok benne...de olyan is van amikor nagyon jól elvagyok egyedül és nem érdekel senki...Ez miért van??

Miért lettem ilyen? Mi ennek az oka? Mi történhet ha így folytatom tovább?