Miért nem vesz észre sehol soha senki?

Engem sem vesznek észre és szintén nagyon elérzékenyülve alszom el, persze nem folyik a könnyem, de nagyon szomorú érzés.

Aki ismer, az tudja, hogy milyen vagyok és egy szimpatikus embernek tart, csak sokan nem vesznek észre, főleg a lányok közül. :/

Pedig mennyivel "erősebb", magabiztosabb lennék, ha körülvenne a sok igazbarát, s egy barátnő.

De úgy látszik ezeket a lételemeket egy normális élethez, nem nekem találták ki.

/Egy 16 éves elkeseredett láthatatlan fiú/

Na jövök én is, engem sem akar senki észrevenni :(

/egy 14 éves szintén elkeseredett láthatatlan lány/

Én is ilyen voltam, bár én mindig is szerettem az egyedüllétet, így ez a része nem zavart, sőt a dolog ott tetőzött, amikor a vonaton a kalauz sem vett észre - potyázás! - van előnye a láthatatlanságnak, de legalábbis lehet rajta derülni.

"...most megyek új suliba és a 30 emberből 5 tudja a nevemet..."

Koncentrálj arra az 5-re a többi nem érdekes. Ha abból marad egy, már az is jó. Ha pedig nem, akkor a különleges képességeidre alapozhatsz valami jó hobbit, amivel elfoglalod magad, és azon keresztül előbb-utóbb jönnek új ismeretségek.

"...sokszor megfordult már az is a helyemben hogy csak azért vagyok a földön hogy elszívjam az oxigént mások elől..."

Szerintem a világon egyetlen olyan oxigénmolekula sincs, amelyre rá lenne írva, hogy: "másoké". Szóval ne alacsonyítsd le magad, mert akkor azért nem fognak észre venni (kivéve akik lábtörlőnek akarnak nézni).