Miért vagyok ingerült? Hogyan találhatom meg az "igazit"? Miért nem megy a tanulás?

Egy jó ideje már észrevettem, hogy szinte mindenen felidegesítem magamat, sokszor ok nélkül. Képes vagyok még a legapróbb dolgokon is kiakadni. Ha valakinek a nézete eltér az enyémtől, elkezdek idegeskedni - nehezen tudom elfogadni mások véleményeit. Ilyenkor nem beszélek senkivel és duzzogok.

Észrevettem, hogy többnyire akkor vagyok ingerült, ha közösségben vagyok. Az egyik legaktuálisabb eset, mikor múltkor órán egy kérdésre helytelen választ adtam és az egész osztály kinevetett miatta. E miatt aznap egész nap idegeskedtem és csak este nyugodtam le. Ha már csak arra gondolok, hogy holnap megint suliba kell mennem, már elönt az idegeskedés. Mindig visszahúzódó típus voltam, de ettől függetlenül vannak barátaim. De sokszor még rájuk is ideges vagyok, ha valamiben nem értünk egyet. Ők ilyenkor csak furcsán néznek rám, mert nem értik a helyzetet és sokszor már én magam se értem miért akadok ki ennyire. Mikor már nem tudok magammal mit kezdeni, elkezdek a múltról ábrándozni, hogy mi mident csináltam "rosszul" vagy "jól". Van amiben kételkedek és van amiben nem. De néha megfordul és másképp gondolom, ilyenkor egy nagy katyvasz van a fejemben és csak ismételni tudom magam - ördögi kör. Van hogy ez miatt ok nélkül elkezdek félni. Többnyire attól, hogy egyedül maradtam és nincs aki meghallgatna (nincs társam).

A lányokkal elég necces a dolog. Volt rá példa, hogy interneten megismertem egy nálam néhány évvel fiatalabb lányt, akibe beleszerettem. Ő ezt nem tudta elfogadni és felajánlotta a "maradjunk csak barátok" dolgot, viszont ezt meg én nem tudtam elfogadni (pedig próbáltam) és a végén letiltott. A lényeg, hogy e miatt is rengeteget idegeskedtem, de később rájöttem, hogy jobb hogy letiltott, mert csak tovább zaklattam volna a rinyálásaimmal.

Élőben is volt barátnőm, de ő csak kihasznált, a végén meg dobott. Mindketten úgy búcsúztak el tőlem, hogy "nagyon aranyos fiú vagy, de... NEM". Nem nagyon szoktam csajozni, de ha akad egy-két lány akivel összejövök, többynire így pattint le. Ezt a lányoktól már megszoktam, de nyilván nem esik jól. Közben azon vagyok, hogy elfogadjam, de folyamatosan kételkedek mindenben. Nehezen fogadom el az elutasítást. Van hogy mikor meglátok egy lányt, elkezdek dühös lenni rá, minden ok nélkül, pedig szegény lány semmiről nem tehet. Otthon szoktam rájönni, hogy nem is a lányokra, hanem magamra haragszom.

A másik problémám a tanulás lenne, ugyanis elég nehezen tudom magamat rávenni a tanulásra. A suli mellett németül tanulok (tanulnék), de sokszor nem akar összejönni. Mikor jön az ihlet, hogy leüljek tanulni, elkezdem húzni az időt és közben igérgetem, hogy "majd-majd később ráér". Persze később is azt mondom, hogy "később". Ez egy körforgás, amiből nem tudok kimászni. Mikor sikerül végre leülnöm tanulni, hamar abba akarom hagyni, hogy minél hamarabb vége legyen. Emellett nem figyelek oda a tanulásra, mindig máshol jár az eszem. Mikor nem tanulok, többnyire zenét hallgatok, de rájöttem, hogy ezzel menekülök, csak azt nem tudom mi elől. Lehet hogy a felelőség elől. (De legalább német zenéket hallgatok). Az időbeosztással is elég komoly problémáim vannak, egy feladatot órákig szoktam csinálni. E miatt is sokszor ingerült vagyok. Milyen tanulási tippeket tudnátok adni?

Sok lehetőséget halasztottam el az idegeskedés miatt. Szeretnék változni, csak nem mindig tudom, merre induljak. Elég bizonytalan vagyok, de van mikor nem, de olyankor csak húzom az időt. Ez nem mehet így tovább! Rájöttem, hogy nem az emberekkel, hanem velem van a baj, én csinálok valamit rosszul. De hogyan tudnék ezen változtatni?

A válaszokat előre is köszönöm, 18/F