Te magányos vagy?

Igen.

Nem rég beszélgettem egy emberrel és kérdezte vannak-e barátaim... Elmondtam neki, hogy nincsnek. Számára ez felfoghatatlan volt, sokszor vissza is kérdezett. Valamikor engem is zavart, de ma már nem. Tudom, tehetnék ellene ha akarnék, de nekem így jó jelenleg.

Attól függ, milyen megközelítésből tesszük fel a kérdést. Azért magányos valaki, mert egyedül él? Talán azért, mert elveszítette a hozzátartozóit, akikhez mondjuk közel állt.

Esetleg azért - mert bár vannak ismerősei - nem tudja megtalálni velük a közös hangnemet (az ő szemszögéből inkább érdekkapcsolatok)? Esetleg nem képes megfelelően beilleszkedni egy adott közösségbe, melynek folytán a közösség tagjai kiközösíthetik? Vagy pl. jelenleg azért magányos, mert elhagyta őt "élete párja"?

Az egyedüllét, ami három különböző irányból is nyomasztja az embert; még ha ezek kapcsolódnak is egymáshoz, láthatjuk az alapvető oldalaikat, ami ezekre jellemző: fizikai, lelki és spirituális magány.

Egy ember élete során ezek a magány típusok spontán jelennek meg vagy az egyéni lehetőségek és körülmények függvényében nyilvánulnak ki.

A fizikai egyedüllét állandó és állandó is volt az életünk mindennapi harcában, azért, hogy a kapcsolati világunk teli legyen, és ne veszítsük el a harcot, amely a bizonytalanság határára sodorna, ahol találkozik a két világ, amelyben élünk: az egyik, amelyikben mindig jelen vagyunk, és a másikban csak néha-néha. A mindenkori, a belső világ az igazi; a másik, a külső, mulandó.

Igen. Félek, hogy elhagynak, ezért nem kezdek se baráti, se romantikus kapcsolatot.

Eddig nem voltam magányos, pedig mindig egyedül voltam.

Mivel senkim nincs nagyon magányos vagyok.

Főleg ilyenkor év végén a szünetekben,ünnepek előtt,tavasszal tör rám az érzés.

Esetleg valaki Debrecen környékéről?