Ti mihez kezdtek magatokkal amikor rátok tör a 'magányos érzés'?

17 éves fiú vagyok.

Imádok egyedül lenni, hétköznap sokszor már délután közepére elegem van az emberek jelenlétéből és magányra vágyom.. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaim... vannak, de iskolán és hébe-hóba bulikon kívül velük sem nagyon tartom a kapcsolatot (persze, van fb csoportunk, de ott én mindig csak olvasom, amiket írnak, szinte soha nem reagálok).

Ettől függetlenül ritkán ugyan, de előjön bennem egy érzés, ami eléggé idegesítő. 1-2 napja van jelen ismét, rohadtul vágyom valakire, de nincs konkrét személy, csak ürességet érzek magamban, szinte már fizikálisan is fáj.. Sírhatnékom van, de nem tudok sírni. Semmihez nincs kedvem, szó szerint semmihez.. Csak szenvedek, semmit nem tudok élvezni, mert folyamatosan azt érzem, hogy mennyire megölelnék most egy aranyos lányt, vagy milyen jó lenne most beszélgetni valakivel.

Ez már csak azért is probléma, mert pár nap múlva elmúlik ez az érzés és ismét inkább zavarni fognak az emberek, mint vonzani, ezért ilyenkor visszafogom magam és nem írok rá random csajokra, hogy akarnak-e randizni.. Viszont ezen a tevékenységen kívül úgymond semmi más nem nyugtat meg..

Másnál is szokott lenni ilyen?