Idegen országban élők/dolgozók, nem érzitek magányosnak magatokat?

Én pár nélkül vagyok, idegen országban, igaz még csak 1 éve, 2 magyar van itt, őket itt ismertem meg. Nem aglia vagy németország ahol sok magyar van. Kb.rajtunk kívül 2 ember még.

Nem beszélem a nyelvet, a munkához nem kell, de nem érzem magam magányosnak, sőt, nyugi van, gyönyörű helyen vagyok, és gyűjtöm a pénzt. :)

17 éves korom óta járom a világot, szobafestő mázolóként kezdtem, tavább képeztem magam, a mai munkámat speciális festőnek hívják...

Világszerte melózunk nem szegény embereknél, monacoi nagydíjat néztem tetőtéri teraszról munka közben...

Napi $330-t keresek, haza már new yorkba járok és azt is tartom otthonomnak, az állampolgárságom is megvan.

2-3hetente jövök magyarországra jelenleg mert anyukám öreg.

Vannak jó barátaim mind az 5 kontinensen, és bizony vannak köztük gyerekkori barátok is, mert nem csak én hagytam el az országot... van kivel spanolnom ausztáliában is, újzélandon is, európában nincsenek távolságok beülsz a kocsiba aztán oda mész ahová akarsz, max 1 nap alatt bárhol ottvagy...

Soha nem értem meg azokat akik azon sírnak mint te... pl berlinben pénteken 14:00kor meló végén beülsz a kocsiba, 21:00kor már Székesfehérváron sörözhetsz a haverokkal...

Az valamebbyire természetes, hogy a helyiek nem barátkoznak, mert nekik ez strapa kicsit. Magyarországon is így van ez. Külföldinek nehéz magyar barátot. De persze amúgy sem egyszerű a barátság.

Ha nagyvárosban laksz akkor interneten találhatsz könnyen programokat.

Amikor először költöztem, akkor elég hideg, merev környezetbe kerültem, nem tudtam normális baráti kapcsolatokat kialakítani, maximum a kollégáimmal lógtam néha, emellett távkapcsolatban éltem, többezer kilométerre a barátaimtól, így ez egy elég magányos időszak volt.

Később országot váltottam, Írországba költöztem és itt már nem érzem magam magányosnak, itthon vagyok és innen nem készülök már sehová. A férjemmel élek, a kapcsolatunk közben megismertem az ő baráti körét, de én is szereztem barátokat munkahelyen, sőt, még couchsurfingen keresztül is. Egy lánnyal pedig úgy lettem jóban, hogy egy pubban kezdtünk el random beszélgetni (itt nagyon nyitott és barátságos az emberek többsége, szóval teljesen normális, hogy az ember csak úgy elkezd idegenekkel beszélgetni), akkor jót dumáltunk, telefonszámot cseréltünk, azóta pedig gyakran szervezünk közös programokat. A régi barátaim is megmaradtak, velük évente 1-2x (van akivel többször, van, akivel kevesebbszer) tudunk találkozni, de Skypeon tartjuk a kapcsolatot rendszeresen. Ők az egyedüli magyar barátaim amúgy, itt helyben nincsenek.