Szerintetek van olyan, hogy valaki magányra, boldogtalanságra, szenvedésre született?

Nem sajnáltatni szeretném magam, de valahogy semmi nem jön össze és erre jön rá az is, hogy már magam sem tudok tenni érte. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Nem tudom rávenni magam semmire.

Közben pedig vannak sokkal rosszabb helyzetben élő emberek, akik küzdenek vagy akár boldogok is, de ahány ember, annyi féle. Tőlem ennyi telik..