Anyuka örök magányra, boldogtalanságra itéli fiát. Mert a barátnöje cigánylány. Mit lehet tenni, ha sakkban van tartva a fiú akinek kisiskolás gyermekét a nagymama neveli, mig ö pesten dolgozik. Mit lehet csinálni?

Nem könnyű, mert elképzelhető, hogy nem felelőtlenségből szorul rá arra, hogy anyuci nevelje a gyereket, hanem hát ismerjük a hazai munkabérek és árak egymáshoz viszonyulásának iszonyatosan félrement aránylását.

A kérdésre nyilván csípőből az a válasz, hogy költözzön el a férfi az anyjától, költözön össze a lánnyal és családként funkcionáljanak tovább.

Azonban a helyes válasz kidolgozásáhosz szükségem lenne pár pontosításra:

A lány és a fiú közös gyermekéről van szó?

A lánynak van bevétele havonta?

A fiúval együtt mekkora bevételt tudnak felmutatni havonta?

A lány hogy bírja mindezt? Mert ránézve ez azért nagyon sértő.

A fiúra nézve is. Én tuti, hogy elmagyaráznám az öregasszonynak, hogy a fia döntését felülbírálni nem egyéb, mint a saját korábbi anyai alkalmatlanságát megerősíteni.

De amúgy ebben a helyzetben, ha közös a gyerek, mindenképpen a két fiatal összeköltözése és a gyerekkel családként való funkcionálás lenne jó.

"Anyuka örök magányra, boldogtalanságra itéli fiát."

Ez torzítás.

Iskolás gyerek nem fog örök életre megnyomorulni, mert nem jön össze neki egy csaj.