A HR-esek miért nem csinálnak semmit, ha egy csapat rosszul működik?

Mindenhol ez megy: van egy (in)kompetens főnök, aki a munkára ügyel, de az, hogy valóságos Mortal Combat megy az irodák falain belül, már nem érdekli. Jön 1×-2× egy-egy "csapat(le)építő tréning", pár szervezetfejlesztés, de ott sokan csak meghúzzák magukat, és a végén minden megy úgy, ahogyan elkezdődött.

Az embereknek, az adott csapatnak kellene egymással pozitív irányban mit kezdenie.

Amíg az eredmények jók, senki nem törődik vele, hogyan éritek el őket. Multicégeknél a tulajdonosokat az érdekli, hogy meglegyen az éves nyereség, a különböző szintű kis- és nagyfőnököket pedig az, hogy az ő szintjükön előírt KPI-ok "ződbe' legyenek". Ha a számok jók, senki nem nyúl hozzá a csapathoz, akkor sem, ha a dolgozóknak vért kell fosni ahhoz, hogy hozzák az elvárásokat.

Maszek cégeknél ugyanúgy ott van a tulajdonos felé az elvárás: profit legyen, mer' azér' csinájjuk, főünök. Ott köztes KPI-ok nincsenek, csak a végén a nagy-nagy Excel-táblában pluszba' legyen az érték és ne csökkenjen. Amíg ez megvan, semmihez nem nyúlunk, mer' há' lássátok, megvan a píz, akkó' meg minden jaó. Nem baj, hogy húzzátok magatok után a beleteket, kaptok még fejenként egy lapát sz*rt a nyakatokba, oldjátok meg, mer' há' megyen a meló, akkó' bírtok még többet is.

Az állami szektorban ilyesfajta elvárás nincs, ott lehet masszívan veszteséges a szervezet, a lényeg, hogy a megfelelő szintű fideszes erősember (polgármestertől kormánymegbízotton át a Magasságos Nemzetvezetőig) elégedett legyen. Amíg ez megvan, semmihez sem nyúlunk. Milyen fulukutáci... flukkuráci... nem is tudom, mit emleget a kolléga? Éngömet osztán nem érdekel, nekem megvan az íróasztalom, én lesz*rom, csak a meló mennyék!

Ha pedig valahol borul a bili, nem teljesülnek az elvárások, akkor sem a HR-t veszik elő, hogy oldja meg a feladatot. Beindul a fűnyíró, kirúgnak minden olyan kis- vagy nagyfőnököt, aki nem hozta az elvárt eredményeket, másokat ültetnek a helyükre és várják a csodát, hogy majd jobb lesz. Mivel itthon a munkaerő még mindig teljesen értéktelen, ez tűnik a legjobb megoldásnak. Ha a szervezeti felépítés teljesen logikátlan és minden feladatot öt különböző helyre hétszer kell adminisztrálni, az nem baj, a rabszolga majd megoldja. Ha ő nem oldja meg, majd jön másik, aki nem panaszkodik annyit, csak húzza az igát. Amíg ez a kép él a munkáltatók fejében, nem fog változni semmi. Valódi HR csak ott van, ahol a munkavállaló értéknek számít, Magyarországon a személyügyet csúfolják HR-nek.