Más is szorong a munkahelyén?

Voltam így, de már nem szorongok. Sikerült legyőznöm a "démonaimat"...

Te küzdesz velük, vagy csak kifogásokat és menekülő utakat keresel?

Néha persze nincs más kiút, mint a váltás...de akkor miért nem léped meg? Nem egy 50 éves szakmunkás vagy akinek rezeg a léc...te még fiatal vagy, bármit csinálhatsz.

Igen és nagy eséllyel én is.

De nekem nincs lábremegés, szapora szívverés és ezek.

Max. gyomorégés van (de lehet a kaja miatt), meg a nagy wc elintézése munkahelyen.

Nem érzem jól a munkahelyen, várom a rosszat (mert kit érdekel, hogy nekem rossz?!).

Fáradékony vagyok, saját dolgommal nem tudok haladni.

Nincs kedvem már sehova se menni, nem okoz örömöt az, hogy ha veszek magamnak valamit egy boltban...na jó, van amikor igen, de közbejön az érzés: költöm a pénzem.

szombat este már nincs jókedvem, mert hétfőn menni kell dolgozni.

Depressziós vagyok nagy eséllyel.

És igen, váltani kéne nekem is, neked is. Csak ugye ott vannak a számlák, amiket fizetni kell, ott van az éhes gyomor, amit tömni kell kajával.

Mindehhez jön az, hogy úgyis a "sajnáljuk!!!!"jár egy-egy állásjelentkezésem után.

És nem értik itthon, miért alszok annyit napközben. Hát mert fáradt vagyok.

Sajnos velem is ez volt a probléma, én is 26 éves vagyok. Az első munkahelyemen nem volt ilyen gondom, fiatalos közegben voltam, mindenki jó fej volt. Utána egy másik munkahelyen kezdtem dolgozni, ahol már az állásinterjún is szokatlanul stresszes voltam, elcsuklott a hangom. Ekkor kezdődött a stressz oka: A leendő főnököm nagyon megértő volt, nyugtatott, de így visszagondolva eléggé kellemetlen ez is. Az első munkanapon szembesültem vele, hogy a közvetlen kollégák közül a legfiatalabb is a 30-as évei legvégét tapossa. Mindenki gyerekként kezelt, tanácsokkal és tapasztalatokkal akartak ellátni, mind a munka terén, mint a magánéletben, mintha óvodás lennék. Több, mint 1,5 év alatt ez jócskán elvette az önbizalmamat, hisz napi 8 órát olyanok között töltöttem, akik szinte gyermekként akartak kezelni, pedig felnőtt nő. Az utolsó napjaimon egyikük szinte elnézést kért, saját bevallása szerint féltékeny volt rám, amiért ilyen fiatalon a főnök egyfolytában engem dicsért, amiért ügyes vagyok és ez roppantul derogált neki, hisz ő öregebb, neki kéne ügyesebbnek lennie. Minden esetre a hozzáállásuk és a folytonos harc velük ilyen tüneteket produkált: gyors szívverés, melynek következtében elkezdtem hadarni, végül átgondolatlanul összevissza beszélni, félrebeszélni, elcsuklott a hangom. Mindenbe beleszóltak, már a látványuktól is felment a vérnyomásom. Telefonálás közben hallgatóztak, közbeszóltak. Ha egy megbeszélésen ők nem vettek részt, akkor rögtön utána érdeklődtek, körbeálltak és kérdezgették mi volt - mintha bármi közül lenne hozzá. Végül már otthon is tiszta ideg voltam: a szorongás miatt nem tudtam enni, folyton hasmenésem volt. Nem mertem elmenni sehova, mert hasmenésem lett. Nálam a munkahelyi szorongás és stressz okozta ezeket a tüneteket, 1,5 hónapja hogy otthagytam és azóta jókat eszem, egyszer sem volt hasmenésem.

Szerintem érdemes átgondolni, hogy mi váltja ki a szorongást és ha lehet, akkor változtatni rajta. Ha nem, akkor munkahelyet váltani, ha az sem lenne megoldás, akkor szakemberhez fordulni. Változtatás nélkül hosszú távon a tünetek és a szorongás okozta tünetek erősödni fognak.

És napokig erős gyomorfájásom volt, mely se ülve, se fekve nem volt elviselhető. Epekőre gyanakodtam, de kiderült, hogy a stressztől van.

Ezen kívül sokszor voltam felfújódva, amit különböző ételekre fogtam és nem mertem belőlük enni: pl papika, gomba. Mióta nem dolgozom ott azóta már a gyomorfájás sem jelentkezett és bármit ehetek felfújódás nélkül.