Hogy képesek az emberek évtizedekig dolgozni gyárakban?

Sokkal jobb, mint irodában. Nem kell féreg emberekkel kommunikálni, jópofizni, nem kell napi 23 órát a mocskos telefont nyomkodni, nem kell megjátszani, hogy milyen szuper pozitív gondolkodó vagy, miközben legszívesebben beleugranál a Dunába.

Emlékezz, hogy csak a nagyon-nagyon buta emberek tudják becsapni magukat, a többség nem.

Nagyszüleim anno gyárban dolgoztak több évtizedet. Ráadásul ugyanabban a gyárban. Nem voltak elégedetlenek az életükkel, rengeteg barátságuk szövődött ott.

Másrészt ha nem lenne jobb, én is simán elvállalnék gyári munkát.

Nekem az a felfoghatatlan, hogy neked miért ezen kell rugóznod?

Te is ott kezdesz, mit janizol akkor?

Számomra meg az felfoghatatlan, hogy egy felső vezető hogy képes éjt nappallá téve elhanyagolni a családját a karrier miatt? Hogy képes áttaposni a másikon keresztbe téve neki, csakhogy több pénze legyen?

Nem hiányzik neki a családja?

Én se bírom elképzelni, hogyan lehet elviselni évtizedekig ilyen szinten monoton munkákat - én az adatrögzítést ugyanide sorolom.

Attól még, hogy régen is volt ilyen, nem tudom felfogni, hogyan lehet ezt elviselni.

Viszont sokszor nem az emberen magán múlik, hogy nem tud ebből kitörni.

Az ember gondolkozó lény, sok dolgon jár az agya, sokszor miérteken, hogyanokon.

Természetes, hogy olykor azon is elgondolkozunk, mások hogy képesek így vagy amúgy élni.

Engem nagyon nem köt le a szépirodalom, sőt, filmeket is ritkán nézek... De azért úgy tudom, hogy sok irodalmi művet is sorsok, élethelyzetek, jellemek ihlettek. Mindenkit izgat a másik emberek élete többé-kevésbé. Tanulni is lehet belőle.

Ezen az oldalon majdnem minden kérdés alatt kötözködés megy.. Holott némelyiknél még érdekes eszmefuttatás is lehetne.