Mi motiválja a kortárs egyetemistákat arra, hogy ilyen fiatalon dolgozzanak, egyetem mellett?

Szerezzen szakmai tapasztalatot,az csinálja jól.

Aztán meg sír aki nem így tesz,hogy jajj nem vesznek fel sehova diplomávak.

Engem pl. az hogy ne haljak éhen meg hogy ne legyek hajléktalan (igaz nem otthon laktam, onnan repítettek érettségi után).

Aki otthon lakhat, annak sem feltétlenül van arany élete, lehet hogy pokollá teszik az életét csak nincs pénze költözni és épp arra gyűjt. Vagy egyszerűen nincs a szüleinek pénze támogatni.

Levelezőn vagyok, ott is kezdtem, így végzem az egyetemet.

Egyrészt elegem volt a nappali rendszerű képzésből, másrészt nem akartam 24-25 évesen úgy kijönni az egyetemről, hogy se pénz, se jogosítvány, se munkatapasztalat stb..

Életem legjobb döntése volt. Azóta van a felsoroltak közül minden, és eszem ágában sincs nappalira menni.

(Még van érvem, de ezek a legfőbbek. Ja és mikor középiskolába mentem, minden bajok volt azon a nyáron. Sírógörcsök, szorongás, amit köszönöm szépen nem akarok átélni újra. Kollégiumba szívesen mennék, ha SAJÁT szobák lenne, de ilyenről nem tudok. Testvérem Németországban tanult, neki volt saját kis szobája a koleszban. )

Engem nagyon erősen támogatott az, aki felnevelt, szerintem túlzóan is, gondolhatott volna többet magára... Kb a baráti programokat, hobbis, sport kiadásokat és a bérletet kellett magamnak állnom, de azt is részben olyan pénzből, ami nem is nekem járt volna, mert lényegében a gyámom kapta utánam...

Jól, kitartóan tanultam, ösztöndíjam és köztársasági ösztöndíjam is volt.

Mégis, olykor, amikor ráértem, egy esetben nyár elején, máskor a téli vizsgáim végén, egyik félévben, amikor kevés órám volt, szorgalmi időszakban is - vállaltam egy-két nap diákmunkát.

1.

Ne csak diploma után tudjam meg, milyen az a munka. Jó-jó, a diákmunka más szituáció, de akkor is pénzért, mások utasítására végzett kötelezettség.

2.

100-200 ezer Ft között kereshettem a diákmunkázgatásaimmal, azért ez is jól jön. Most, már felnőttként nem áll jól a szénám, lehet, hogy ebből veszek majd mosógépet...

3.

Még így is bánom, hogy nem kerestem nagyon kitartóan fél-egy év szakmai gyakornoki lehetőséget. Az utolsó 2 félévben csak szakirányos tárgyaink voltak, a lényeget addigra megtanultuk. (Lehet, hogy normál helyen a szakirány a lényeg, nálunk el volt fuserálva.)

A végére elegem lett a szakból (mert büfészak) és jött a párkapcsolat is, ami nem rózsaszín ködös volt, mégis rossz irányba vitt. Pedig ha gyakornokoskodtam volna az utolsó 2 félévben, jelenleg nem ebben a mocsárban tartanék...