Mi van az emberekkel?

Most éppen munkahelyen, de más csoportokban is, korábban osztály, vagy ahol sportoltam, az emberi kapcsolatokat legalábbis furcsának látom. Először is ha valakivel ketten vagyunk, tök normálisan el lehet beszélgetni. Minél nagyobb a létszám, nő a butaság foka. Egyrészt nem mondják meg az ember szemébe ha bajuk van, furkálódnak, irigykednek a másikra, nem őszinték. Én pl. nem azt mondom hogy kiközösítenek, de nekem van hányingerem a sok hülyeségtől sokszor, hogy aki nincs ott az hülye, aki meg egy mószerolós az jó gyetek, mert látszik rajtam, hogy nekem ez nem tetszik és ennek hangot is adok. Ezen felül vannak olyan dolgaim, amik nem extrák, de az ő köreikben furcsák, versírás, dalszövegek írása, fordítása, stb. Röviden, totál ostoba nyalizósnak kell lenni hogy kedveljenek ?