Hogy dolgozzam fel, hogy 4,5 év után otthagytam a munkahelyemet, amit úgy-ahogy szerettem?

A munkát, meg a monotonitást az utóbbi időben nagyon megutáltam, és utáltam már bejárni, utáltam ott lenni. Minden pillanatban fel akartam mondani. Meg semmi jövőm nem volt ott, régen volt szó a feljebb lépésről, de az elúszott, és azóta engem sem érdekelt már, a fizetés se jó.

Viszont a társaságot nagyon szerettem, mindenkivel jóban voltam, egész nap röhögtünk, a crushom is ott dolgozik (akibe nem vagyok szerelmes, de nagyon bejön).

Még nincs másik munkahelyem, de tudom, hogy mit szeretnék csinálni, és nagy valószínűséggel fel fognak venni, de nem 100%. Ha ez összejön, akkor azt imádni fogom csinálni és jól is fogok vele keresni. Csak a társaság fog nagyon hiányozni.

Augusztustól mondtam fel, és most elhatároztam, hogy majd még bejárkálok oda utána, hogy lássam a többieket (elég laza hely, megtehetem), meg hogy külön-külön kivel mit fogok csinálni, de egyébként félek, hogy ez nem fog összejönni. És teljesen úgy fogom fel, hogy elvesztettem őket, és magányos leszek, meg még "Ő" is nagyon fog hiányozni. De nem tudom, hogy reaálisan látom-e, és hogy ennek mennyi a valóságalapja.

Komolyan nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Elvégre nem innen terveztem nyugdíjba menni, nem itt akartam leélni az egész életemet, és már nagyon rossz hatással volt rám, de mégiscsak az első munkahelyem, és ahol mindenkit szerettem.