Katonaságnál milyen esetekben lehet megtagadni a parancsokat?

Jó. Köszönöm. Ezt megőrzöm, de akkor nézzünk már meg egy példácskát erre. Van egy katona, aki okos, és van egy másik, aki nagyot akar, de buta tanulni. A tiszt utálja az okost, de tudja, hogy tud és kihasználja a tudását. Odahívja, hogy parancs miatt mondja el ezt, vagy azt, válaszoljon a kérdésekre (elmélet) és utána segítse ki azt, aki nem ért hozzá, de azt kedveli. Ha nem teszi meg és nem adja oda a küszködéssel megszerzett anyagokat, leszereli. Na, most a katona odaadta. Onnantól kezdve nincs rá szükség, újra kutyául bánik vele és dobja. Ha rájön, hogy többet tud valamiben ismét, és megint parancsot ad, mert mással nem tud fenyegetőzni, csak paranccsal, tegye meg ezt azt a másik javára... de tudja az, akit használ rá, hogy kihasználja és dobja. Na, ilyen esetben mi a helyzet a paranccsal? Meg lehet tagadni, mit lehet ilyenkor, hogy ne sérüljön a másik, aki már amúgy is tudja, hogyha fejen áll sem tud elérni semmit? És, mi a helyzet akkor, ha az illetőt kellemetlen helyzetbe hozza mások előtt? Szabad ilyet szándékosan, ha az illető nem sértette meg a tisztet semmivel?

Leírom: Ebédnél úgy áll a tiszt, hogy, amikor vezényszó van (fel kell állni), nem tud az illető, mert a hátához áll szorosan. Az etika szerint ilyenkor oldalt kell felállni, ha tud. Úgy tette és nevetni kezdett ,,Na, mivan? Nem megy, majd én segítek!" És akkor gyorsan elhúzza a széket és röhögni kezd. Volt más esetben más alkalom. Van-e erre szabály oda és nem csak a katona felé? Ismétlem úgy, hogy katona nem sértette meg a sértő felet.

Köszönöm!