Váltottam, de így se vagyok boldog, mit tegyek?

Azon a helyen ahol voltam, nem éreztem jól magam, mert két kollégám sokat bántott. Szerettem ott lenni, mindenki mással jól kijöttem, a főnököt is szerettem, az ottani munkát is, amíg nem jött ez a két kolléga, akik elkezdtek szekálni. Már gyomorgörccsel mentem be minden nap, és akkor határoztam el, hogy lépnem kell. Átkérettem magam egy másik osztályra, először nagyon boldog voltam, hogy megszabadultam ettől a két embertől, de aztán szomorú lettem. Hiányzik az előző hely, a többi kollégám, a főnököm, és mivel itt egyedül vagyok, magányos vagyok. Néha a főnök rám néz, ha munkát hoz, ezen kívül csak az igazgató szokott még bejönni, mert mellette vagyok. De ők nem a kollégáim, velük nem tudok beszélgetni úgy, és bánatos vagyok. Lelkiismeret furdalásom van, mert én kérettem át magam, ők meg mindent megtettek, hogy eljöhessek onnan, én meg így "hálálom" meg, hogy ez se jó... Visszamenni se akarok, de akkor mit tegyek? Valaki volt már így?