Mit érez az ilyen munkatárs?

Nem mindenkinek volt gyerekszobája...

Valószínűleg ő ilyen, nem is érzi szükségesnek a köszöntést. Én köszönök, ha belépek valahova, mert így érzem helyesnek, meg így tanítottak. Az, hogy ő nem tud köszönni nem az én bajom.

Több oka lehet, mi ezt nem fogjuk tudni biztosan megmondani.

Én férfi vagyok, de látom, hogy milyen sok idősebb, középkorú nő mennyire meg van keseredve. Elég lehet az is, hogy te annyival fiatalabb vagy nála, és emiatt "utál". Lehet, hogy maga sem tudná megmondani. Valószínűleg nem te vagy az oka, simán lehet egy rossz házasság, vagy bármi gond, amit a környezetére - így rád is - vetít ki.

Ha ez az elméletem igaz akár részben, akkor két dolgot tehetsz.

1. Letojod, hogy nem köszön, és te sem veszel róla tudomást. Ha amúgy nem kell konkrétan együtt dolgoznotok, tehát nem hat ki a te teljesítményedre, hogy ő mit csinál, ez is megoldás lehet.

2. Ennél jobb, ha megpróbálsz kedves lenni vele. Nem kell nagyon, de az ilyen embereknek sokszor elég egy-két jó szó, figyelmesség, és 180 fokos fordulatot vesznek. Olyanokra gondolok, hogy "de szép ez a cipő, hol vetted?" vagy csak megdicsérni a sálját, frizuráját, akármit, amit azért hitelesen lehet. Simán lehet, hogy erre is negatívan reagál - ismerek ilyet -, de te legalább tettél valamit.

Van egy alapelvem, ami általában működik: legyél mindenkivel egy fokkal kedvesebb a kelleténél. Ami nem seggnyalást jelent, csak egy olyan apró extra figyelmet, figyelmességet, amit 10-ből 9 ember bőven meghálál.

#5 voltam, még kiegészíteném annyival, hogy szakmai féltékenység is lehet, vagy női típusú. Valahogy 90%-ig biztos vagyok benne, hogy e kettő közül valamelyik. Minden esetre ha barátsággal, kedvességgel közelítesz felé, a legtöbb ilyen fal lebontható. Konfliktuskerülés, empátia, kedvesség. Ezek a legtöbb helyzetben beválnak.

Pro tipp: jön a Mikulás - bár ma lenne az ideje - közvetlen kollégáknak egy apró Mikulás csoki nagyon aranyos, és szinte semmibe nem kerülő kedveskedés.

Szerintem az sokkal tisztàbb és egyszerűbb ha oda mész hozzà és megkérdezed. Lehet nincsen semmi különös oka neki, csak zavarban van, vagy nem odafigyel. Szerintem is alap a köszönés, és nekem apósom nem szokott köszönni néha, de csak azért mert annyira el van néha a saját gondolataival, hogy egyszerűen nem veszi észre hogy köszönök.

Ha ezek után átnézel rajta akkor megsértheted, és abból nagyobb konfliktus alakulhat ki. De ha megkérdezed, még ha oka is van neki miért nem köszön, onnan már orvosolni lehet a problémát és nem okozol több galibát.

Én egyszerűen nem értem miért egyszerűbb gyerekesen viselkedni, és ugyan azt csinálni mint a másik, amikor sokkal előre vezetőbb lekommunikálni hol került homokszem a gépezetbe.

Például a sógorom sokszor morcosan néz rám. Most nekem ebből feltételeznem kéne hogy haragszik rám? Vagy megkérdezhetem őt mi a baj, és kiderülhet, hogy csak sokat aggódik a munka és egyetem miatt, a nézése nem nekem szól.

Eggyel kevesebb stressz helyzet. Férjem szokta mondani, promlémát nem keresni kell, hanem arra megoldást találni.