Munkahelyen miért nem barátkozunk? Miért tartják ezt az elvet olyan sokan? Suliban régen mindenki simán barátkozott. Mi változik?

Bár én még csak diákmunkán voltam eddig, és egyetemista vagyok, de leírom mit gondolok erről. Szerintem sokan vannak úgy, hogy a munka az munka és nem lesz több. Nem hinném, hogy mindenki azért jár be a munkahelyére, mert annyira szeretné a munka ízét. Emiatt pedig gondolom mindenki annyit szán a munkára, amennyi a minimum, és ebbe a kollégák is beletartoznak. Meg attól, hogy egy a munkahelyetek még nem lesztek barátok, szerény véleményem szerint, meg előbb van a haveri státusz, aztán a barát...két külön dolog. Sokaknak van már egy kialakult baráti köre, és/vagy családja/párkapcsolata, akikkel szívesebben töltené a szabadidejét, mint a kollégával, akivel napi 8 órában együtt van.

Nekem egyetemen hasonló, távoktatás miatt meg még több a közös tanulás, aztán amikor már nincs semmi kötelességem, akkor meg ne haragudjon senki, de azokat a napokat olyanok társaságában töltöm, akik elterelik a figyelmemet, és több a közös témánk és több a közös emlék, és közelebb állnak hozzám.

Szerintem ez inkább a munkahely hangulatától, jellegétől függ. Van, ahol most is van barátkozás, a mi munkahelyünk ilyen. Mivel én nehezebben nyílok meg, én így a haverkodási szintig jutok mindenkivel. Ahol lazább a hangulat, nem mikromenedzselnek, nem karótnyeltek, ott a talaj is jobb arra, hogy az emberek barátkozzanak (és itt nem azt értem ez alatt, amikor erőltetik a bulikat meg a csapatépítőt, hogy mutassuk meg a facebookon, milyen összetartóak vagyunk, hanem az organikusabb ismerkedésre).

Akkor még ugye ott van az is, hogy sokan meg alapból nem ismerkednek, mert:

- van elég barátjuk

- olyan helyen dolgoznak, ahol alapvetően versenyeztetik egymással az embereket, és akkor már nem akarnak belemenni, mert full káosz lesz abból, hogy a haver kapta meg a promóciót, pedig én jobban megérdemeltem volna, meg betett nekem, hogy ő kapja meg ezt a munkát, meg miért nem állt ki mellettem

de van, aki még a lazább munkahelyeken is parázik ettől, is inkább távol tartja magát mindenkitől... azért amikor suliban ismerkedsz, nincs ekkora tétje mindennek

- egyszerűen introvertált, magányos típus

Sok helyen még mindig él "a munkahelyet és a magánéletet válasszuk külön" elv. De az is szerepet játszhat, hogy munkahelyen sokszor már az érdekek lehetnek jellemzőek, meg az egymással való versengés, hogy ki a jobb a szakmában. Ez egyébként már egyetemen/főiskolán is jelentkezik.

A mi munkahelyünkön kialakult néhány emberrel barátság, akikkel rendszeresen össze is járunk, igaz, ebben szerepet játszik az is, hogy egy kb. 60 fős, kisebb cég vagyunk, és többen vannak hozzám hasonló korúak, és már 11 éve ugyanitt dolgozok. (35 éves vagyok jelenleg egyébként.)