Pszichoterror a főnököm által, mert nem flörtölök vele - mit tegyek?

Szerintetek mit lehet tenni olyan helyzetben, ahol önálló irodám van, és rengeteg felelősségem, amit a főnök nyomott rám - cirka kulcsemberszerűség lettem egy cégnél, ahová csak nem rég kerültem -, viszont nem hagy rendesen dolgozni? Konkrétan azóta, amióta végre felfogta, hogy semmilyen szinten sem viszonzom a vágyait/érzelmeit/őrületét (megjegyzem, a kezdetekben sem flörtöltem vele, csak kedves voltam vele, mint mindenki mással), olyan szinten terrorizál, hogy az már a munkámban is gátolni kezdett. Ami amúgy szuper, mert álommeló, imádnám csinálni, ha más lenne a felettesem...mondjuk valaki emberi. Meg pláne az, hogy a cégnek ezévi értékesítései múlnak kb. rajta, ő maga is elismeri amúgy szakmailag, hogy tök jól nyomom, minden rendben megy, csak emberként folyamatosak a konfliktusaink - amiket ő generál, nem én. Túlóráztat random, amikor megbeszéljük, hogy meddig maradok, a munkaidőm lassan kiszámíthatatlan, és ettől megőrülök... az irodaajtómat meg már lassan csak az engedélyével csukhatom be, a meleg iroda sem alanyi jogom... Az is baj, ha fűtök jobban, az is, ha nem, ha pólóban ülök, ha nem, ha lélegzem, ha nem... A kollégáim pedig újra kedvelnek, meg aranyosak velem, amióta rájöttek, hogy nem felőlem fúj a szél, és nem én akarok a szeretője lenni, csak ő próbált felszedni kitartóan hónapokig, sikertelenül. Azt viszont nagyon nehezen kezdem viselni, hogy néha már előttük is színházat csinál, és aláz, ahol tud... A munkám színvonala, amihez kreativitás kell és amit elmélyülés nélkül, nyugalom nélkül nem tudok csinálni, egyelőre még csak számomra láthatóan kezdett romlani. Még szerinte sincs vele baj, de kezdek becsavarodni. Az elmúlt három napból kétszer kaptam sírógörcsöt az irodámban, amikor senki sem látta, otthon is nehéz elengednem a témát, mert sosem tudom, mi jön másnap, és keresem a megoldásokat, de nem tudom, mit tehetnék... És a legrosszabb az, hogy órákkal később úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna!!!

Beszélni majd akarok vele, de az a baj, hogy az utóbbi időben hiába vagyok vele nyugodt, egy pillanat alatt úgy kihoz a sodromból, hogy már csak arra tudok figyelni, ne borítsam rá az asztalt, mert...akkor nem lesz pénzem a párom városába költözni 1-2 múlva, a reménybeli új munkahelyemre (már van jelölt, van ott ismerősöm, akivel elvileg beindítjuk most már a felvételi folyamatokat).

A kérdésem hozzátok csak az lenne, hogy addig hogy bírjam ki, hogy ne vágjam fel az ereimet, és ne legyek xanax-vagy cigifüggő? Főleg, ha nem sikerül dűlőre jutni, miután beszéltünk?

Mert az a baj, hogy hónapok óta nyelem a békát, és az újévi fogadalmam az, hogy többé nem nyomom el magamat sehol sem...