Mi van manapság a munkaerőpiaccal? Miért ilyen nehéz elhelyezkedni?

21:

Hát igen, IT szektorban nem egyszer találkoztam olyan elvárással, hogy több éve kellett volna ismerni egy technológiát, mint ahány éve érkezik...

#19: Továbbra is azt mondom álomvilágban élsz.

Persze, nem kell megmondanod milyen végzettséged, és tapasztalatod van, persze akkor ne is várj specifikus választ. Csak általános közhelypuffogtatást. Ha te több évig nem találsz melót az sok minden miatt lehet, de mindegyiknek az az oka, hogy nálad van a hiba. Sajnos ezt be kell látni. Pályakezdőként, fiatalként szerencsére viszonylag könnyű változtatni. Mivel nem akarsz válaszolni a fentiekre, így ezt neked kell egyedül kitalálni és változtatni.

A másikhoz: Mindenhonnan az folyik, hogy a magyar HR színvonala a béka segge alatt. Nyilván látod, tapasztalod, olvasod. Lehet rajta háborogni, de nem lesz jobb, valamennyire alkalmazkodni kell. Nem elmenni egy interjúra, aztán várni a csodát, majd egy hónap múlva a másodikra. Folyamatosan kell pályázni, amire csak lehet. Aztán ha valahonnan nem jeleznek vissza, elengedni. Véletlenül sem szabad hetekre leállni a kereséssel, mert volt egy interjú és visszahívást ígértek. De ezt kb. mindenhol elmondják szintén. Ez nem csak pályakezdők esetén van csak így. Vezetőként konkrétan ki van írva linkedin-en, hogy nem keresek. Mégis megtalál fejvadász, csinálunk telefonos interjút és még ilyen helyzetben is képesek válasz nélkül hagyni. Sajnos ez van. Regényt lehetne erről írni. ilyen a HR szakma nálunk. Kritikán aluli

#17

Mindenki, te meg a haverod, akiről szintén nem tudjuk mennyire piacképes...

Nekem sem volt könnyű, pont azért mondom, mert tudom, hogy akinek ilyen hosszú ideig nem sikerül elhelyezkednie az már a saját hibája. Nem mondtam egyszer sem, hogy könnyű pályakezdőként. Piacképesnek kell lenni a munkaerőpiacon. Ezért pedig te tudsz tenni, ha nem teszel, akkor nem a HR-es kislány a hibás, aki nem vesz fel, mert talál jobb és/vagy olcsóbb munkaerőt.

#23

Elárulom neked, hogy pályakezdőként elhelyezkedni sose volt könnyű! Kivételek talán a hiányszakmák, amik vagy specifikus tudást/képességet igényelnek, vagy alulfizetettek.

Nagyon is fontos, milyen "papírod" van, és milyen skilljeid. Nekünk bő 20 évvel ez előtt azt sulykolták, hogy pályakezdőként vállaljuk el az első szakmához bármilyen szálon köthető bejelentett állást, és közben pályázzunk folyamatosan szakmai állásokra. Már az is számít, ha látják a cv-ben a tapasztalatoknál, hogy akarsz dolgozni. Aztán amikor a 2009-es válságban elvesztettem a munkámat, 30 évesen ki kellett találnom magamat. Még futárnak se kellettem, családon belül adták át a megüresedett helyeket jobb cégeknél. Nem mondom, hogy sikerrel jártam, de sok mindenre megtanított az a jó pár év, amíg újra sikerült elhelyezkednem a szakmámban.

Nagyon sok mindent másként láttam, értékeltem a pályán kívül szerzett tapasztalatok után. Pl. hogy visszahívásra nem várunk, minden reális lehetőségre lövünk. Ha Pesten van lehetőségem munkát találni, akkor Pestre, vagy közelébe költözöm. Ha Mucsaröcsögén, akkor oda.

Nem kell ám elhinni, hogy amikor a válaszban azt írják, hogy "Kedves XY., szeretnénk egy személyes beszélgetésre meghívni...", akkor téged fontosnak tartanak. Nem vagy fontos, hanem van egy problémája a cégnek, egy munkafolyamathoz kevés a meglévő munkaerő, és ESETLEG te leszel a megoldás erre. Vagy más. Akinek nem szimpi a CV-je, az annyira nem fontos, hogy válaszra se méltatják. Ilyenen kár kiakadni, pl. voltam olyan targoncás interjún, ahol 4-en, vagy 5-en voltunk, már nem emlékszem. Kellett csinálni egy próbarakodást, és olyan kezelő konzollal még nem találkoztam. Hiába raktam fel amúgy napi szinten oldalvillással 14m magasra kétméteres raklapokat. Ott bénáztam, míg egy srác úgy felcuccolta a ketreceket, mintha naponta ezt csinálná. Nyilván nem vettek fel. Ő volt a megoldás a problémájukra, négyünkre egy hét múlva már nem is emlékeztek valószínűleg. Ez egy ilyen műfaj, nem személyes, a legtöbb vállalatnál erőforrások vagyunk, nem munkatársak

#26: Mivel nem írod le direkt milyen terület, így nem lehet továbbra sem konkrétumot mondani.

Oké, van egy középfokú végzettséged. Nyelvet beszélsz? Hányat, milyen szinten, gyakorlatban mennyire tudod használni? Szakmai gyakorlat, vizsgamunka, valami extra kis project, ami szakmailag minimálisat is jelent, vagy csak kegyelemkettessel szereztél egy szakmát? Jogsi? Diákmunka, bármi ami minimális szakmai tapasztalatot jelenthet, legalább érintőlegesen? Költözési hajlandóság, milyen munkarendeket vállalsz, van saját autód? Olyan dolgokról már nem is beszélek, mint az interjúrutin, megjelenés, ápoltság, interjúhelyzetben a viselkedés, kommunikáció, szoft skillek stb stb.

Természetesen 60 végzettséggel nem vagy előbbre. 2-3-mal talán. Nyilván nem mindegy mivel.

A virágkötő OKJ mellé csinálsz egy könyvkötőt, az értelemszerűen semmi, egy villanyszerelő már inkább. De gondolom ezt sem kell bemutatni

De egyébként nyilván ott van a gond, hogy "minimálbérért bocsi hogy nem dolgozok 3 műszakba".

Ezek szerint a szakmáddal minimálbér közeli, több műszakos munkarendű munkákra lenne esélyed, de azokat meg nem vállalod el? Mert akkor az megint csak nem a rendszer hibája, te pozícionálod túl magasra magad.

#25

A munkaerőpiac jelenleg (is) tragédia.

Több fronton kilátástalan pl. pályakezdőket nem engedik be, időseket nem engedik ki. A nyugdíjazás bizonytalan távlati cél.

És akkor ott vannak az olyan apróságok hogy pl a 8 órán felül van ahol fél-egy óra extrát kötelező még ott lenni ebédszünet címen egyes helyeken...

A szociális szakmák becsülete zéró...

Igazi bértárgyaláson én még soha nem is vettem részt (vagyis nem értem el semmit, emelést se...).

Márpedig ha így megalázzák az embereket (és a szakmákat) nem csoda ha rossz lesz az általános mentális állapot és a színvonal. :(