Ezt komolyan megteheti? Teljesen elkeseredtem, nem tudom mi a jó döntés.

Csütörtökön borzasztó helyzetbe hozott a munkahelyem tulaja, és azóta is ezen rágódom.

Rákérdezett, hogy mikor akarunk a férjemmel gyermeket vállalni. Köpni nyelni nem tudtam, annyira sokkolt a kérdés.

Közölte, hogy plusz munkát akar nekem adni (május óta minden héten ad valamit, és ezek mind hosszú távú dolgok, mert szerinte a fiataloknak sokat kell bírni), és neki tudni KELL a terveinket, mert, ha én most gyereket akarok, akkor rám nem lehet számítani.

Borzasztó helyzetbe hozott, mert áprilisban már belezsarolt az oltásba is, hogy, ha a férjem (szintén a cégnél dolgozik) meg én nem vesszük fel, ki leszünk rúgva. Nagyon nincs munka a környéken, és ez egy jó munkahely volt eddig. Az elmúlt pár hét viszont kiborító.

Jelenleg ott tartunk, hogy már a legintimebb dolgainkba is bele akar szólni, mert szerinte ő a második apja a férjemnek.

Nyilván mi is balf****ok vagyunk, hogy engedtünk neki, de ez már egy olyan szint, amit nem tudok elviselni.

Az igazságérzetem nem hagyja, hogy ne beszéljek vele erről, hiszen elég mélyen a lelkembe is gázolt, mivel elég sok egészségügyi problémám van, nem is biztos, hogy könnyen összejönne a baba.

Úgy érzem,hogy nincs jó válasz a kérdésre, azon kívül, hogy már az első alkalommal el kellett volna küldenem a halálba.

Nem is értem mit várt. Ha azt mondom,hogy akarunk, akkor kirúg, mert nem vagyok hasznos? Ha azt mondom, hogy akarunk, DE nem rúg ki, és mégsem jön össze,azt mondja hazudtam? Ha azt mondom nem akarunk még, de mégis várandós leszek, szintén azzal jön,hogy átvágtam?

6 éve dolgozom itt, pont úgy éreztük, hogy jöhetne a baba, hiszen eddig stabil munka volt.

Ti beszélnétek vele erről? Vagy lenyelnétek? Én jelenleg úgy érzem, ezt már nem tudom lenyelni.

A férjem azt kérte,hogy ne hagyjuk annyiban, de mivel engem zaklatott a tulaj, próbáljak vele én beszélni, mert egy az, hogy sz*rul venné ki magát,hogy ő ront rá, kettő, már ott tart, hogy legszívesebben megütné.