A mai világban annak is örülhetünk ha van állásunk akármilyen szar is? Kapaszkodjunk bele 10 körömmel és adjunk hálát még egy minimálbéres melóért is?

Nem minimálbér de kb igaz amit írsz.

A környéken nem igazán találnék jobb munkát még akkor is ha legszívesebben felmondanék. Elköltözni otthonról meg se kedvem se energiám pedig az lenne a legjobb de nem hagyhatok itt csapot papot.

Minden döntés a te kezedben van, minden egyes döntésért te vagy a felelős. Ha megelégszel ennyivel az is egy döntés. Mehetsz tovább is, lehetsz egy ideig munkanélküli, ha utána olyan munkát találsz, amit utána szeretni fogsz, mégha minimálbéres állás is.

Én a munkámat imádom, még ha minimálbért kapok érte is.

Nem könnyű munkahelyet találni.

Magyarországon átlagban 16 hónap mire valaki új munkahelyet talál. - minap olvastam.

Munkakörtől, régiótól, tapasztalattól, végzettségtől és egyéni kompetenciáktól függ.

Én egy piacképes területen dolgozom relatíve nagy szakmai tudással. Ha szar lenne a munkahelyem, úgy hagynám ott az első héten (vagy bármikor), hogy a szemem sem rebben, mert tudnám, hogy jövő héten már máshol dolgoznék.

Ha 0 végzettséged,0 tudásod van,az a legnagyobb erényed hogy van két kezed és két lábad akkor igen.

Ha tudsz valamit ami használható a való életben akkor nem.

Bár ez függ attól is hogy hol laksz.

van aki ilyen helyzetben van mint ahogy írod, aki pl falun lakik és sok minden messze van tőle nem sok munkahelyből válogathat.

aki nagyvárosban él, vagy annak közelében biztos több lehetősége van.

Attól függ. Én minden erőmmel azon voltam ( szülői példa alapján..), hogy kitörjek ebből, és ezekből a körülményekből.

A pályakezdés első munkaéveit, plusz a diákmunka időszakot leszámítva ez már a múlt. Ma már megtehetem, hogy válogatok, és nem megyek el csicska helyre, vagy ahol más feltételek adnak, mint amit én keresek. Soha nem fogom hagyni most már később sem, hogy kiszolgáltatott legyek bárhol is.. Jelenleg egyéni vállalkozóként dolgozok, és nem vagyok rászorulva elfogadni az első állásajánlatot, mert eltartom magam addig is.