Munkahelyeden van kivételezés és felmondás e miatt?

Amszterdamban Casino éttermében dolgoztam mosogatóként. Három okból mondtam fel egy év után:

1. Az egyik kolléganőm kihúzta magát az éjszakai műszakból avval, hogy ő olyankor fél hazamenni, meg amúgyis túl hosszú lenne. Így én jobbára mindig éjszakás voltam. Neki így például sosem kellett rendesen feltakarítania maga után, mert a nappalos csak símán átadta a placcot. A felettesem hitegetett, hogy majd változik a helyzet, majd felvesznek mást. Csak akiket felvettek, azoknak sem tetszett ez, így nem maradtak sokáig.

2. A mosogatók nem kaptak éjszakás pótlékot, míg más mindenki igen, még a takarítók is. A felettes csak a vállát vonogatta, hogy ő nem tud tenni semmit.

3. A szakácsok ingyen ehettek a kajaszünetben. De mindenki másnak fizetnie kellett. Egyszer pont az egyik szakács oktatott ki, hogy nem kellene sumákolnom az ingyen kajálással, mert megjárhatom.

Meguntam, felmondtam, nem bántam meg. Közvetlenül az utána jövő helyről ugyan elküldtek próbaidő alatt, de aztán végül rátaláltam a nekem praktikus vágányra.

És felmondtál vagy csak panaszkodsz?

Egyébként az én csapatomban nincs, más területen volt már rá példa

Nálunk is kb. mint a 7esnél.

Az egyik pincér amikor felmondott (ilyen miatt), akkor ígértek neki fűt-fát. Csak azt már egyszer eljátszották vele, másodszorra már nem vette be.

A recepción a FOM szeretője szinte mindig éjszakás műszakban volt, egy idegen nyelvet se beszélt, kevesebbet dolgozott (nem órában mérve, hanem valós melóban), mint a többiek, mégis ő vitte haza a legtöbbet a recepciósok közül.

Régi kérdés, de mivel nálam jelenleg nagyon is aktuális, úgy érzem, ki kell írnom magamból, még abban az esetben is, ha már a kutya se olvassa...

Hatan vagyunk nők, ezek közül kettő az a tipikus cicamica, több tízezer megy el a külsejükre havi szinten, gyárba műkörömmel és tonna sminkkel az arcukon jönnek, holott az egyikük 40 éves. Ne értsetek félre, nincs baj azzal, hogy valaki ad magára, de termelésbe minek? Ki nézi őket?

Délutános műszakot egyikük se vállalja, az egyik azért, mert a gyerek, a másik meg szimplán amiatt, mert neki nem úgy van ám, hogy be tud jönni (se gyerek, se semmi). Mert neki délután a pasija kajáját kell összeraknia másnapra és nem fog nekiállni délelőtt főzni, mert azzal elmegy az egész nap. És ez működik! Halkan megsúgom, miszerint van, aki 3 műszakban jár 5 éves gyerek mellett, de ez van. Ő dolga.

Munkában egyszer van szünet, de ők a nap felében még elmennek tartani egy fél órásat, mert az nekik jár. Nem tudom, mire fel, de jár. Másnak nem, csak nekik.

Folyamatosan a telefont nyomkodják, ami mennyiséget kell, nem csinálják meg, nehogy hozzászokjanak a főnökök és megemeljék. Általában úgy szokás, hogy ha végeztünk, beállunk a másiknak segíteni, ha nagyon necces, hogy időben készen lesz, ők nem. De azért azt harsogják, hogy mindenkinek segítünk. Ja, mi, ők ketten még annak sem, akivel elméletileg hatalmas a haverság.

Ha nincs elég szabadságuk, mert gyakran oda voltak, valahogy mindig úgy jön ki év végére, hogy van... Ez azért fura. Mármint, eleve azzal indítja az évet, hogy első héten nem jön, ilyen-olyan okokra hivatkozva, amit eddig folyamatosan megcsinált, bár esélyes, hogy a szilveszteri bulika sikerült annyira jóra, hogy a másodikai kezdés nem fér bele.

És igen, nagyon érik részemről a felmondás, mert egyre nagyobb mértékeket ölt a kivételezés, mivel ők is egyre inkább kihasználják, hogy lehet és már nem tudok mély levegőt venni és behunyni a szemem, mintha mi sem történt volna.