Aki azért marad meg évtizedekig egy szar munkahelyen mert úgyse találna jobbat (legalábbis ezt állítja) az kishitű, mentálisan beteg-vagy épp nagyon is jól látja a saját kvalitásait?

Vagy csak szimplán 2 lábbal a földön áll és tudja, hogy minden munkának van előnye és hátránya.

Tudom, most nagyon divatos lett ez a vállalkozz, meg vágj bele, élj az álmaidnak meg ennél te több vagy szövegek mantrázása, de a való világ azért másképp működik és az emberek pár százaléka az akinek sikerül véghezvinni ezt a mókuskerékből kiszakadást. De az emberek többsége, ami bőven 90% feletti arány soha nem fog tudni kitörni abból amiben van. Nem azért mert hülye, nem azért nemtörődöm ember, szimplán el kell fogadni azt a tényt, hogy nem lehet mindenki főnök és nem mindenki alkalmas komolyabb pozíciók betöltésére.

Ha pedig megragadsz egy szinten, ami mondjuk az, hogy van 2 gyereked és 40 évesen rohadtul nincsen pénzed, időd, energiád egyetemre beiratkozni és továbbtanulni, akkor azon a szinten mozoghatsz jobbról balra meg balról jobbra, de sok minden nem fog változni.

Nyilván nem egy álom munka egy gyárban 3 műszakban szalag mellett dolgozni. De például nem gondolnám, hogy helyette jobb egy trafikban dolgozni. Vagy éppen takarítani, vagy konyhán dolgozni, pizzafutárkodni vagy a kórházban nővérkedni. Az összes itt felsorolt példamunkák mellé lehet hozni előnyöket is meg hátrányokat is, de lényeges különbség nincs köztük. Mindenhol kell dolgozni és egyik meló sem az ahol halálra fognak fizetni. Főnök mindenhol van, szar kollégák mindenhol vannak. Most innentől kezdve ugrálhatsz ezen a szinten, de lényegi változás nem lesz.

De ez magasabb szinten is pontosan ugyanígy működik. De nem kishitűség meg mentális betegség miatt dolgozik egy ember adott munkakörben...

Általában az van mögötte hogy ismerik a jelenlegi képességeiket, amikkel valóban csak ennyire hivatottak, viszont a többre, jobbra motiválatlanok és lusták, elvannak a langyos szærban, az hogy továbbtanuljon már büdös. A "máshol se lenne jobb" párja az "öreg vagyok én már a tanuláshoz", másik változata az "55 évesen már hova?!".

Nem ítélem el az ilyen embereket, de konkrétan a saját életüket nyomorítják, ok nélkül. De kinek mi a jó...

" az "55 évesen már hova?!""

hahhahahahhahahhaahaha!!!

Bammeg én 41 évesen kérdezem UGYANEZT!!

Gyakorló álláskeresőként!!

Mert ÉN MENNÉK!! Na és hova kellek? A SÓHIVATALBA!