Akik nem szeretik a munkahelyüket, mit nem szeretnek benne és miért nem váltanak?

Azért nem váltok, mert eddig minden munkahelyváltásom rosszul sült el. Vagyis nem úgy rosszul, de semmivel sem lett jobb. Ugyanúgy utálok bejárni ide is, mint az előző helyemre. Hogy miért? Rosszindulatú kollégák, nem szakmámba vágó feladatok, nulla fejlődési lehetőség.

Ha legközelebb váltok, akkor az már közszféra -> versenyszféra váltás lesz, csak sajnos nem olyan egyszerű ez, több évnyi közszférával a hátam mögött.

A munkatársakat nem szeretem.

Azért nem váltok, mert valószínű máshol is utálni fogom a többieket.

Nem vennének fel máshova.

22F

miért nem váltok mert sehova se kellenék ahova meg igen, az kb ugyanilyen kupleráj lenne. oda meg minek.

jártam már X helyen egyik szar a másik fos. melyik kell? egyik se , de valahol meg lenni kell.

Könnyebb kérdés lenne, hogy van e valami amit szeretek benne?

A pénzt, viszonylag jó.

A főnököt semmi nem érdekli csak azzal beszél, csak azzal oszt meg bármi információt aki nyalizik neki, a többieket látványosan közösíti ki a csapatból.

A kollégák rosszindulatúak, mindenkit utálnak, mindenkit kibeszélnek. A légkör bent borzalmas, a feszültséget vágni lehet. Szakmailag is teljesen leépültem ezen a munkahelyen.

Hányingerrel és gyomorideggel megyek be. Fél éve pályázok el innen, bár nem sok erre a szakmámban a lehetőség, heti 1-2 önéletrajzot azért el tudok küldeni, de eddig sehova nem vettek fel. Meg vagyok már törve, bele vagyok betegedve a jelenlegi munkahelyembe, nem tudom eladni magam, pedig nagyon jó voltam korábban a szakmámban és újra az akarok lenni. Ha egyszer valaki végre bizalmat szavazna nekem, abban a percben adnám be a felmondásom.

", a Te szakmai tudásod"

Már ha van.... és ha nincs? Nekem van 2 diplomám de SZAKMAI tudásom egy szál se. nem értek semmihez. van két semmitérő bölcsész papírom és kész.

Udvart söpörni se vesznek fel.

Amiért nem szeretem: olyan emberi közösségben vagyok, ahol más az értékrendünk.

Ami miatt nem tudok váltani: van egy alapbetegségem, ami befolyásol ebben.

Unom. Unom az embereket, unom a feladatokat, unom minden nap ugyanazt csinálni, ugyanazokra a kérdésekre válaszolni. Unom, hogy sokat kell utazni. Végtelenül, kimondhatatlanul unom az egészet. Nem érdekel, semmi motivációm, és az egyre inkább meg is látszik sajnos, pedig igyekszem igyekezni.

Pont most fogok diplomázni, vagyis kereshetnék mást, eddig csak az egyetem miatt maradtam itt. Most meg teherbe estem. Ennek amúgy nagyon örülök, mert viszonylag régóta próbálkozunk már. És még mindig jobb, mintha mondjuk egy hónapja lennék az új helyen, és akkor történt volna. Másrészt most itt ragadtam még kb fél évre, amíg nem szülök. Ha erre gondolok, sírhatnékom van. De most a baba miatt ezt el kell viselni.