Az emberek többsége negatívan tekint arra, aki hosszabb ideig nem dolgozik?

A munkanélkuliség azt is roncsolja aki ebben van. A társadalmi megítélés az még hagyján.

De aki munkanelkul van annak szép lassan se önbecsülése, se kilátásai, se pénze terve semmije nem lesz, aztán alábbhagynak az igények is jó az a kinyult melegito lyukas zokni, elkezd befordulni antiszoc lenni, és feladni az álmait is.

Ez egy lassan ölő méreg, nem szabadság és buli és nem építő, nem sugárzol a sikerélményektől sem, nem tudod lassan emberek közt sem magadat hova tenni hova sorolni, lassan azt se tudod ki vagy, vagy kinek kellenél meg hova kellesz te.

Van az a réteg akinek buli a pénztelenség és mulassunk a családiból is, ezek már szerintem belebolondultak a pénztelenségbe es kínjukban depresszio ellen élnek világba csak. Mert ezt idegileg másképp nem lehet bírni szerintem.

Ez nem lehet cél.

"De igazából, ha van máshonnan is bevétel, meg tud élni az illető, akkor el lehet lenni munka nélkül is."

Pontosan így csinálom én is.

Sajnos a hozott generációs torzítások még mindig jelen vannak az emberek nagy részénél. A munka alapú társadalom. Hogy be kell menni valahová, dolgozni kell, nyomni ezerrel az amúgy nem tudom mit, de csinálni kell. És így megy el egy élet.

Aki fejlődésre képtelen, vagy nem tanult tovább, az sajnos valóban ki fog égni a robotmelóban. Szerencsés aki a munkahelyén fizikailag és mentálisan is jól van, szereti amit csinál, nem érzi robotnak és a környezet is normális.

Aki megatívan tekint arra, aki nem dolgozik (de nem tarthatja el magát, van bevétele, mindegy honnan), annak saját magával van problémája, vagy irigy, vágyik ő is arra. Mindig a saját gondolatainkat vetítjük ki a másikra. A kommentek, megjegyzések mindig azokról szólnak, akik teszik, nem azokról akikre teszik.

negatívan, de ki nem sz@rja le őket.

Arra is negatívan tekintenek, aki vásárol egy drága autót :D

Igen éés ahelyett, hogy mögé néznének a dolgoknak, elkezdenek teóriákat gyártani: nem akar, és ezzel le is van tudja a "gondolkodásuk".

Emlékszem 2006-2010 közt mennyien ugatták a másiknak, hogy:: "Mennyé dóóóógozni!". Na, ezekre kiváncsi lennék, hogy 2010 után, amikor esetleg kib*ták őket, vagy tönkre ment az életük pl.: a devize-probléma miatt, hogyan kuncsorogtak segélyért, könyöradomáányért, munkáért.

Megértés, gondolkodás ebben a társadalomban már nincs.

#3

Ha tükörbe nézek, sajnos nem azt látom, hogy a munka nemesít...

Amíg munkanélküli voltam, tanultam nyelveket, kisimultam testileg, lelkileg, nem fájt semmim. Volt időmb többet foglalkozni a külsőmmel, otthonommal. Festettem, filmeket néztem, könyvet olvastam.

Elég időm jutott a családomra. Nem voltam idegbeteg, ha elkellett végezni az itthoni kötelezőket.

Most van munkám, cserébe az összes többi felsorolt jó dolog azonnal semmivé lett, amint újra felütötte a fejét a dicső munka az eletemben. Juhé, de hasznos dolog is az! Csak kar, hogy anyagilag nem sokkal állok jobban, mint mikor álláskereső voltam!