Akinek gondja van azzal ha elköltözik a munkahelye jó messzire, annak tudomásul kell vennie hogy megszoksz vagy megszöksz? Más opció nincs?

Ez azért elég jelentős változás az életében, gondolom dul-ful, mert dühös, de tehetetlen. Szerintem teljesen érthető, ki a fene akar 3 órát utazni/ nap?!

Nyilván majd átgondolja, hogy van-e annyira jó ez a munkahely vagy a fizetés, hogy végül beletörődik, de azért szeretnie nem kell a helyzetet.

Akkor én mit szóljak?

Ez vmi licit? Ki szopott nagyobbat?

A megszokik vagy megszökikben mar benne van a lelepes is, nincs tobb opcio.

Nem tudom, ki neked ez az illeto, de hagyd, hagy nyuglodjon, majd megunja.

Ha nagyon szenved, ugy is valtoztatni fog.

Nyilván nem egyedüli érintett lesz az illető, éppen ezért érdemes lenne megpróbálni szövetkezni egy olyan emberrel, akinek van személygépkocsija és nem terhes neki embereket összeszedni. Nyilvánvaló, hogy üzemagyagra nem lenne ezt követően gondja annak, aki ezt vállalja, - a klasszisokkal kulturáltabb utazásért ennyit bevállalhat kettő-három ember, hogy összedobja a benzin árát, - még az is eltörpül a szívességért és a gépjármű tulajdonosának egyéb gépjárművet érintő kiadásainak vetületében. Az pedig senkinek nem kerül pénzébe, hogy elkezd keresgélni a lehetőségeit, - legfeljebb nem jön össze.

Más szemszögből vizsgálva pedig vannak olyan élethelyzetek, amikor nem igen van sok választása az embernek. Például ha egy olyan térségben él, lakik az illető - családja, - ahol nagyítóval nem lehet tisztességes megélhetést találni, akkor (fanyalgás ide, fanyalgás oda,) működik a kényszerpálya elfogadása. Inkább ez, mint hogy visszafordíthatatlanul boruljon a családi költségvetés vagy ingatlant veszítsen az életközösség!

Semmi újat nem találok fel azzal a ténnyel, hogy az esetek igen túlnyomó hányadában a körülmények irányítják az embereket, ők alkalmazkodnak - és nem fordítva! Különösen szerencsésnek mondhatja magát az ember, akinél ez nem így van, - a mai világban pedig különösen igaz ez!

A kényszerpályán élők közül a szerencsésebbek közé tartoznak azok, akiknek ideiglenes szállást vagy komolyabb utazási költségtérítést, esetleg egyéb, természetbeli juttatást tud juttatni a munkáltatója, - nem az egyoldalú jóságukért fognak a mennybe jutni!

Ezt az embereknek maguknak kell sajnos mérlegelni, hogy mit nyerhetnek egy ilyen manőveren, ill. mit veszíthetnek - és hamar visszaköszön, ha rossz döntést hoznak.