Nem én vagyok a léhűtő az irodában, mégis rám vannak szállva a munkatársak és engem állítanak be annak. Felmondjak?

Már a felmondáson gondolkozom.

Egyszerre jöttem ebbe az irodába asszisztensnek egy másik velem egykorú lánnyal.

Annyi a különbség kettőnk között, hogy (nem nagyképűségből) de én talán egy kicsit dekoratívabb, feltűnőbb vagyok mint ő...de szerintem ő is szép lány, csak talán nem annyira feltűnő.

Én határozottabb, hangosabb vagyok és ha beszólnak nem hagyom magam.(Ő ha beszólnak sír.)

Tudni kell, hogy 8 másik nővel dolgozunk együtt és csupán két férfi van.

Érdekes, a két férfival nagyon jól kijövök (+ 1 nővel), de a többi középkorú nő mintha elhatározta volna, hogy kicsinálnak.

Titokban elkezdték írni, hogy mikor megyek be és mikor jövök, és ha 10 percet késtem azt már jelentették a főnöknek - azt mondták, hogy fél órát - , ha 15 perccel hamarabb elmentem, akkor azt mondták egy órával hamarabb, stb.

Olyanokat mondanak a főnöknek, hogy az "új lány" okos lenne, de nem csinál semmit, egész nap telefonál. (Valóban szoktam telefonálni a családommal napközben néha, ahogy ők is.)

Ez odáig fajult, hogy a főnök összehívott miattam egy megbeszélést, meg vette gy ujjlenyomatos beléptetőt "miattam", mert hogy én "mindig" kések, hogy a nénik megnyugodjanak.(Fontosak neki a nénik, mert régóta itt vannak, ők tudják, hogy működik itt minden)

És az érdekesség:

Eddig nem figyeltem, mert én nem foglalkoztam másokkal (mint ők egész nap velem), de megfigyeltem, hogy a másik új lány utánam ér be fél órával és általában előttem megy. Ma kint volt 2 órat "személyes ügyeket intézni", utána ebédelt egy órát, utána pedig bejött egy régi munkatárs az irodába és azzal beszélgetett egy órát, utána az anyukájával telefonált kb. 45 percet, tehát a 8 órából 5-öt biztos, hogy nem dolgozott, ami engem normál esetben nem érdekelne, de így nem értem, hogy ez hogy nem tűnik fel a néniknek?

Az egyik nő elkezdett velem üvölteni valamelyik nap, hogy hallotta, hogy visszaszóltam a főnöknek és mit képzelek magamról?

Én meg mondtam, hogy ne haragudj de nekem te nem vagy a főnököm, neked ehhez ha jól tudom semmi közöd és kérlek állítsd le magad. (hozzáteszem semmi csúnyát nem mondtam a főnöknek, csak jóban vagyunk, jóban van a csalással is, én más hangnemben beszélek vele kicsit néha)

Mindez odáig fajult, hogy egyik reggel a férjével állt a kapuban ez a nő, aki szintén rám üvöltött, hogyha még egyszer visszaszólok a feleségének, abból baj lesz és a nő büszkén állt mellette. Ez nagyon gáz szerintem!

Miért vagyok én így kipécézve? Ajánlott felmondanom?

Tudom, hogy kicsit karakán a stílusom, de ehhez a munkához ez kell... viszont úgy érzem, hogy ezeknek a nőknek az áskálódása már inkább személyes...