A munkahelyen panaszkodnak a lustaságomra, de ennyi pénzért nem akarom megerőltetni magam. Én gondolkozom rosszul?

Irodai meló egy vidéki kisváros hivatalánál, rendes bejelentett 8 órás. Fizetés nettó 100 ezer. Nem panaszkodtam rá eleinte, mert gondoltam tapasztalat szerzésnek meg zsebpénznek jó, nem is kellett különösebben semmit csinálnom, szóval fairnek éreztem a 100 ezret. Viszont ahogy teltek a hónapok egyre több meg több munkát bíztak rám, végül már odaáig fajult, hogy majdnem minden nap túlóráznom kellett, plusz még a munkahelyemen kívül szociális munkát végezni hétvégente (idősek otthonában meg oviban). Az a helyzet, hogy úgy érzem elkezdtek engem kihasználni. A kolléganőim a kétszeresét keresik a fizetésemnek, és őket sosem láttam még itt túlórázni vagy épületen kívül dolgozni az elmúlt másfél évben amit már itt lehúztam. Már én is elkezdtem új munkahelyet keresni egy ideje (sajnos nincs sok lehetőség a környékemen).

A főnökeim meg a kolléganőim viszont rendszeresen elkezdték szóvátenni, vagy a hátam mögött kibeszélni, hogy nem csinálok semmit és csak melegedni járok be. Ami félig-meddig igaz is, ugyanis nincs már ami motiváljon arra, hogy én még 8 óra meló után itt maradjak 2-4 órát dolgozni pluszban, vagy olyan nagy felelősségű munkákat végezzek el, amire nincs idejük vagy kedvük a kollégáknak és az én nyakamba varrják (rendszerint ez is túlórához vezet). A túlórákért pedig nem kapok pénzt, ha olyan kedve van a főnökeimnek, elengednek cserébe melóból másnap pár órával előbb, és ennyi.

Szóval lehet én érzem rosszul, mert fiatal vagyok, de kicsit megalázónak érzem, hogy havi 100 ezerért ennyit kelljen dolgozni. Véleményekre lennék kíváncsi, hogy csak velem szaladt el a ló, vagy tényleg van alapja a problémámnak?