Mi az ami miatt stresszes a munkád?

Hullaégető vagyok egy krematóriumot üzemeltető cégnél.

Néha feltorlódnak, ilyenkor gyorsabban kell sütni.Lejön a titkárnő és csak annyit ma 30-40 legyen füstölve.

Ilyenkor egész nap a meleg kemencék mellett dolgozhatok.

1) emberekkel, sokszor mentális problémákkal érkezőkkel dolgozom, gyakran mesélnek olyan élethelyzeteket, melyekben ember legyen a talpán, aki ép ésszel megmarad. Hallgatni sem könnyű, nemhogy segíteni.

2) határidők.

Egy rakás unalmas iroda kö**ög.

Mennyibe kerül a farhát a LIDL-ben meg percekig az időjárásról dumálnak..a semmilyenség örök kárhozatja.

Mindennap meghalok egy kicsit köztük.

Hogy idióta és inkompetens emberek mondják meg, hogy mit csináljak.

Hogy hülyék a szakmámhoz, nem is az a dolguk, hogy értsenek hozzá, ennek ellenére mikromenedzselni akarnak meg belekontárkodni minden szarral, miközben bocs, de kettőnk közül én ismerem jobban a szakterületem és én tudom, hogy mit mivel és hogyan érdemes. De nem, mindig van valami látomása valamelyik fasznak, amit hallott a liftben és megihlette és onnantól köti az ebet a karóhoz. Szép és jó, amit én mondok, de mi lenne, ha mégis úgy csknálnánk ahogy ő akarja, mi lenne ha abba fektetnénk energiát.

Próbálok arra gondolni, hogy leszarom, nekem kifizetik azt is, ha megcsinálom úgy, ahogy ő akarja és út közben derül ki, hogy szar lesz. De a fene nagy igazságérzetem nagyon nem bírja ezt a pénzégetést és időpazarlást más hülye önérzete miatt.

Posta, kepzelhetitek. Magat a munkát nagyon szeretem, mindent csinálok. De az értékesítési kényszer ami rá van nyomva a dolgozókra az borzasztó. Hülye lenne az ember a postahoz hozni a pénzét, amikor levelek és csomagok nem érnek célba, illetve valamelyik posta 30 éve ugyanúgy néz ki, menekülnek az ügyfelek.

Ha nincs értékesítés, akkor a hangulat is borzasztó, pedig alapból nagyon jó csapattal dolgozom. Pontosabban most otthon babazok, de nem is tervezek oda visszamenni dolgozni.

Egyetlen oka van: a fizetés. Sok és sokféle a feladat, bőven van fizikai és szellemi része is, néha hetekre kell előre tervezni a munkát, máskor mármostazonnal jelleggel szállítani az árut. Sokszor van, hogy perceken belül módosul minden, mert a kedves megrendelő meggondolja magát, máskor pedig heteket kell várni egy egyszerűen eldönthető kérdés megválaszolására.

De mindezt lesz*rnám, ha havi nettó 600 ezret keresnék. Akkor biztosított lenne a megélhetésem emberi szinten: belátható időn belül ki tudnék fizetni egy lakáshitelt, lenne mellette megtakarításom, lenne pénzem a minőségi étkezésre és szabadidőre és pont nem érdekelne, mi van a munkában, mert tudnám, hogy ha munkaidőben fel is húzom az agyamat, van időm és lehetőségem pihenni - illetve tisztában lennék azzal, hogy a munkába fektetett energiám visszajön abban, hogy minőségi életet élek.

Ám mivel ennek az összegnek csak kb. a felét keresem meg, stresszes vagyok, ugyanis így soha nem fogok előrébb jutni az életben.