Meddig bírtad olyan munkahelyen, ami egyáltalán nem passzolt hozzád?

3 évig a nevelőapám ingatlanos cégébe.

Tőlem is teljesen távolt állt, olyan ember vagyok aki szereti a monoton, kiszámítható dolgokat, pontosan tudni, hogy mi lesz másnap, sőt egész héten. Nekem ez a szakma pedig egy észnélküli kiszámíthatatlan rohanás volt ami soha nem ért véget azzal, hogy rázártam az ajtót az irodára, hiszen hétfőtől péntekig tól-ig iroda, az emberek meg mikor értek rá ingatlant nézni? Késő délután, hétvégén és ünnepnap.

Nekem is annyi előnye volt, hogy betegséget, sos dolgokat simán meg tudtam oldani egy telefonnal, hogy ma nem megyek, közel volt és segített leküzdeni a szociális fóbiám mert bele kényszerültem a rengeteg kontaktba. Eleinte alig mertem megemelni a telefont, egy pizzát sem mertem soha rendelni. Ha más nem, ennyi haszna volt.

Érettségi után nem tanultam tovább, hanem elmentem adminisztrátornak egy céghez, ahol gépelgetnem kellett, amit tanult emberek diktáltak.

Nem szerettem, mert szeretek önálló lenni és nem vagyok buta sem, ezért felvételiztem főiskolára, ott is hagytam 1 év után ezt a céget. MA már önálló vagyok, abban, amit szeretek.

5.éve vagyok szüleim drogériájában eladó meg mindenes. Sokszor kérdeznek a szepsegàpolásról, sminkrol műkörmös anyagokról stb.

Mivel férfiként nem érdekel a dolog még sok dolgot nem is tudok ugye ebbol eredően..de muszajbol vmennyire beletanultam. Smikor lépni akartam mindig jöttek a szüleim h inkább nekem adják a fizut, meg h a sajátom csinálom stb..